Marco Antonio Solís, világszerte ismert nevén „El Buki”, a latin-amerikai zene egyik legfontosabb és legbefolyásosabb alakja.
1959-ben született Ario de Rosalesben, Michoacánban, és már fiatal korában rendkívüli zenei tehetséget mutatott, amelyet édesapjától örökölt, aki gyönyörű hanggal rendelkezett, de soha nem érte el a hírnevet.
Mindössze 10 évesen már annyira erősen vonzódott a zenéhez, hogy családja aggódott miatta, de semmi nem tudta eltántorítani attól, hogy kövesse álmát.
12 évesen, unokatestvérével, Joellel megalapította a Los Hermanitos Solís nevű együttest, amely később Los Bukis néven vált ismertté, és megalapozta nemzetközi karrierjét.
A Los Bukis 1975-ben alakult, és szinte azonnal hatalmas népszerűségre tett szert, Latin-Amerikában igazi jelenséggé vált. Egyedi romantikus balladák és hagyományos mexikói ritmusok keverékével meghódították a közönséget.
Ekkor kezdett Marco Antonio Solís olyan komponista képességeit csillogtatni, amelyek az együttes legnagyobb slágereit hozták létre.
Olyan dalok, mint a Te tuve y te perdí és a Me siento solo, milliók szívét meghódították, de a Me volví a acordar de ti című album (1987) volt az, amely a csúcsra repítette őket, különösen a legendás Tu cárcel című számmal.
Bár szakmai karrierje rendkívül sikeres volt, személyes élete nem volt mentes a nehézségektől. Különösen a fiatal énekesnővel, Mariselával való kapcsolata, aki akkor még kiskorú volt, érzelmi hullámvasutat jelentett, amely számos Solís dalban visszaköszön.
Egyes pletykák szerint a Tu cárcel dal a kapcsolatuk vége utáni ellentmondásos érzésekből született. Később kapcsolatba került a mexikói énekesnővel, Beatriz Adrianával, akivel egy lánya született.
Személyes élete azonban tele volt nehézségekkel, többek között hűtlenség vádjaival és családi feszültségekkel.
A legtragikusabb pillanat Marco Antonio Solís életében 2000-ben következett be, amikor örökbefogadott fia, Leonardo Martínez Tijuánában elrabolták és meggyilkolták.
Ez a borzalmas esemény mély sebet hagyott a művész lelkében, aki fájdalmát a *Si no te hubieras ido* című dal megírásában öntötte formába, amely egy tisztelgés Leonardo emléke előtt.
Ez a ballada a fájdalom és a veszteség himnuszává vált, és a közönség számára mély rezonanciát váltott ki világszerte.
A tragédiák ellenére Marco Antonio Solís folytatta karrierjét.
Az 1990-es években úgy döntött, hogy elhagyja a Los Bukist, és szólókarrierbe kezd. Ez a bátor döntés helyesnek bizonyult, mivel hamarosan a latin-amerikai zene egyik kiemelkedő dalszerzőjévé vált.
Az a képessége, hogy mindig újraalkossa magát és megőrzi relevanciáját egy folyamatosan változó zeneiparban, tanúbizonysága rendkívüli kreativitásának és elkötelezettségének.
A zenei karrierje mellett Marco Antonio Solís jótékonysági munkát is végez, különösen akkor, amikor a fia született, aki mozgáskorlátozott.
Aktívan részt vett olyan szervezetek támogatásában, mint a Teletón, amely rászoruló gyermekeknek segít.
Élete során csodálatra méltó kitartást mutatott, a személyes fájdalmat művészetté formálva és a zenéjén keresztül kapcsolatba lépve közönségével.
Ma Marco Antonio Solís a latin-amerikai zene ikonikus alakja. Öröksége nemcsak a kereskedelmi sikerében rejlik, hanem a kompozícióinak érzelmi mélységében is, amelyek gyakran saját életének tapasztalataiból születtek.
Több mint öt évtizedes karrierjével El Buki örökre beírta nevét a zene történetébe, és továbbra is inspirációt jelent milliók számára szerte a világon.
