Amikor a szomszéd család beköltözik, egyre inkább megzavar az a megdöbbentő hasonlóság Lily, az ő lányuk, és az én lányom, Emma között. A két kislány úgy tűnik, mint két azonos napraforgó, akik a fényért versenyeznek.
A gondolataim egyre inkább az felé fordulnak, hogy a férjem, Jack, esetleg viszonyt folytat, főleg amikor látom, milyen könnyedén interakcióba lép Lilyvel.
Egy álmatlan éjszakán végül kipattan belőlem: „Lily a te lányod?” Jack sokkolt reakciója és nyilvánvaló zavarodottsága csak fokozza a félelmeimet. Másnap reggel elhatározom, hogy beszélek Ryan-nal, Lily apjával.
Ott megtudom, hogy Jacknek volt egy nővére, Mary, aki elhunyt, és hogy Lily valójában Jack édesanyjának az unokája.
Ryan elmagyarázza, hogy Jack és Mary soha nem voltak romantikus kapcsolatban, csupán a lányok a nagymamájukhoz jöttek.
Ez a felfedezés úgy hat rám, mintha a föld a lábam alól kicsúszna.
Annyi titkot hittem, és most világossá válik, hogy Jackről és a családunkról alkotott elképzeléseim bizonytalanságon alapultak.
Miután mély és őszinte beszélgetést folytattunk Jackkel, a köztünk lévő szakadék kezd eltűnni.
Miközben a két kislány a kertben játszik, rájövök, hogy hasonlóságuk nem árulás, hanem egy kapcsolat – egy lehetőség a gyógyulásra és a megbékélésre.
Emma és Lily vidám nevetése reményteli ígéret új kezdetekre, és ebben a pillanatban érzem, ahogy a szívem újra felmelegszik.
