Sok ember dédelgeti azt az álmot, hogy egyszer saját otthona legyen – egy olyan menedék, amely az ő egyéniségét tükrözi.
Tágas terek, átgondolt részletek és talán egy kert, ahol a lélek megnyugodhat – mindez sokak számára a beteljesült boldogság szimbóluma.
Ám egy ilyen visszavonulás helye gyakran csak távoli vágyálom marad. A telkek, az építőanyagok és a szakemberek ára az egekbe szökik, és nem mindenki engedheti meg magának ezt a luxust.
Dane, egy egyszerű, 23 éves földműves, szintén saját otthonról álmodozott.
Ahelyett azonban, hogy kortársai karrierhajszájába vetette volna magát, vagy a nagyvárosok nyüzsgő forgatagába sodródott volna, merészebb utat választott.
Nem akarta a hitelek béklyóját magára venni, amely évtizedekig kísértené. Az a gondolat, hogy kész házat vásároljon, számára egyszerűen elképzelhetetlen volt.
Így hát valami szokatlanra szánta el magát: saját kezűleg építi fel otthonát – tapasztalat nélkül, de szilárd elszántsággal.
Édesapja, aki tapasztalt asztalosmester volt, lett a legfontosabb szövetségese.
Bár eleinte kételkedett fia tervében, minden erejével támogatta. A barátok szintén besegítettek, így az építkezés jelentősen felgyorsult.
Dane a szoros összefogásnak és kreatív megoldásoknak köszönhetően rendkívül alacsony költségvetésből valósította meg álmát.
Hogy a kiadásokat kordában tartsa, újrahasznosított és olcsó anyagokat használt.
Az ablakokért mindössze harminc dollárt fizetett, a kályhát pedig ajándékba kapta. Egy év szorgalmas munka után elkészült egy apró, de gondosan megtervezett kis házikó, amely minden alapvető igényt kielégített.
Az élet ebben a szerény otthonban egyszerűségből és minimalizmusból áll. A meleget egy fatüzelésű kályha biztosítja, főzni pedig egy gáztűzhelyen szokott.
Villany nincs, helyette régi petróleumlámpa világítja be az estéket. A modern világgal egyetlen kapcsolata az okostelefonja, amely hozzáférést biztosít az internethez.
A ház környékén Dane egy kis veteményeskertet alakított ki, ahol zöldségeket és gyümölcsöket termeszt nagy odaadással.
A földdarabot, amelyen megvalósította álmát, egy jószívű szomszédtól kapta. A jövőben tyúkok tartását is tervezi, hogy tovább növelje önellátását.
„Mindig is imádtam a csendet” – mondja Dane békés mosollyal. „El sem tudom képzelni, hogyan képesek az emberek zajos városokban élni. Ez az eldugott kis zug tökéletesen illik hozzám.”
A szülei eleinte kételkedtek abban, hogy ez az életforma megfelelő-e számára. De miután néhányszor meglátogatták, megnyugodtak. „Látják, hogy boldog vagyok, és számukra ez a legfontosabb” – meséli Dane.
A ház belső tere rusztikus és célszerű. Semmiben nem szenved hiányt, és teljes elégedettséget érez.
„A barátaim furcsának tartanak” – vallja be Dane egy mosollyal.
„El sem tudják képzelni az életet a modern világ kényelmei nélkül. De nekem semmi sem hiányzik. Mindig találok elfoglaltságot, és értékelem az apró dolgokat.”
Az új szomszédokkal Dane hamar megtalálta a közös hangot. Sok helyi gazdával kötött már barátságot, és sok időt tölt velük.
Jelenleg nincs párja. „Tudom, hogy sokak számára ez az életmód nem vonzó” – ismeri el.
„De ha szükséges lenne, építenék egy nagyobb házat – szintén saját kezemmel. Kész házat venni? Soha nem fordulna meg a fejemben. Az árak nevetségesek.”
Dane számára ez a kis vidéki ház csendes győzelem.
Talán nem felel meg a tökéletes otthon hagyományos elképzelésének, de mély elégedettséggel tölti el. És végül is, mi lehet ennél fontosabb?
