A fűszerek bódító illata lengte be a szobát, miközben Megan ragyogó mosollyal terítette meg az asztalt.
Rákerültek David kedvenc fogásai: ropogósra sült csirkemell, omlós köretek, és egy csillogó koktél, amely a szerelmük lángját volt hivatott szimbolizálni. „Tökéletes!” – suttogta Megan, szemeiben remény csillant.
Ám amikor David belépett az ajtón, öröme úgy hunyt ki, mint egy gyertya lángja a szélben.
„Mégis, mi a jó ég van rajtad?” – gúnyolódott David, megvető pillantást vetve rá. „Ebben a ruhában úgy nézel ki, mintha öt kilót híztál volna.”
Megan belül összerezzent, de erőltetett mosollyal válaszolt. „Tényleg nem tetszik, drágám? Az ötödik házassági évfordulónk van… Emlékszel, ugye?” Hangja halk volt, mint egy elveszett suttogás a viharban.
David felhorkant, állkapcsának izmai megfeszültek. „Hogyne emlékeznék.”
Egy pillanatra reménysugár gyúlt Megan szemében. Azt hitte, David valami meglepetéssel készült. De amikor a férfi egy borítékot húzott elő a zsebéből, Megan gyomra görcsbe rándult.
„Ez nem párizsi repülőjegy… Mi ez?” – kérdezte Megan remegő hangon, miközben kinyitotta a borítékot. A papíron a „VÁLÁS” szó állt vastag, könyörtelen betűkkel.
„Mondd, hogy ez csak egy rossz vicc!” – suttogta könnyekkel a szemében.
David keserűen, hidegen felnevetett, nevetése úgy hasított a csendbe, mint egy penge. „Nem viccelek veled, Megan. Elegem van. Utállak.”
„Miért? Mit tettem?” – kérdezte Megan elcsukló hangon.
David megvetően végigmérte. „Csak nézz tükörbe. Egy árnyéka vagy annak, aki valaha voltál.”
Megan lenyelte könnyeit, és próbálta megőrizni nyugalmát. „Talán együtt… egy terapeutával… megoldhatnánk. Szeretlek, David!”
David gúnyosan felnevetett. „Terapeuta? Ha valakinek segítségre van szüksége, az te vagy, nem én.” Megfordult, felkapta az előre összekészített bőröndjét, és az ajtó felé indult.
„David, kérlek!” – könyörgött Megan, de a férfi ügyet sem vetett rá. „Valaki vár rám a kocsiban. Végeztem veled, Megan.”
„Ki az?” – lehelte Megan, könnyei szinte elfojtották a hangját.
„Jessica.” Arcán pimasz mosoly jelent meg. „A titkárnőm. Formás, szexi, és pontosan azt nyújtja, amit megérdemlek.”
Egy utolsó megvető pillantással kilépett az ajtón, és Megan egyedül maradt a fájdalmas csendben.
Megan napokat, heteket töltött gyászban. Az élete olyan volt, mint egy romhalmaz. De legjobb barátnője, Veronica, eltökélte, hogy kihúzza őt a mélypontról.
„Hagyd abba, hogy úgy érzed magad, mint a Titanic, és találj egy új hajót, Megan!” – kiáltotta Veronica, miközben habozás nélkül letöltött egy társkereső alkalmazást Megan telefonjára.
Megan vonakodva kezdte használni az alkalmazást, de hamarosan egy üzenet érkezett: „Szia, gyönyörű vagy!”
Az üzenet írója egy Robert nevű férfi volt. Szavai melegséget árasztottak, olyat, amit Megan rég nem érzett.
Egy kis levelezés után Megan beleegyezett, hogy találkozik vele. Gondosan készült: egy leheletnyi parfüm, egy visszafogott ruha, és egy aprócska reményszikra a szemeiben.
Amikor a megbeszélt helyre érkezett, szíve vadul dobogott, mint egy dobszó. De örömét hirtelen beárnyékolta valami – vagy valaki. David állt az ajtaja előtt.
„Elmész valahová?” – kérdezte, miközben gyanakodva végigmérte őt.
Megan bólintott, és megpróbált elhaladni mellette, de David megállította. „Megan, hibát követtem el. Jessica elhagyott. Kérlek… kezdjük újra.”
De Megan már nem volt az a nő, aki egykor volt. Határozottan a szemébe nézett, és azt mondta: „Sajnálom, David, de én már megtaláltam az utamat.”
A kávézóban Robert már várta, kezében egy csokor liliommal. Elnézést kért a késésért, és olyan mosollyal ajándékozta meg Megant, amely felmelegítette a szívét.
Ahogy nevetgéltek és beszélgettek, Megan érezte, hogy darabról darabra helyreáll. Hosszú idő óta először nem a múltba nézett, hanem egy lehetőségekkel teli jövő felé.
És amikor az este véget ért, Megan tudta, hogy nemcsak egy új szerelmet talált, hanem önmagát is.
