Egy összetört ünnep
Egy éles csattanás hallatszott, ahogy Michael becsapta maga mögött szülei házának ajtaját. Mögötte a tökéletes család látszata végérvényesen összeomlott. A hangok egyre hangosabbak lettek, székek csúsztak hátra kapkodva, tányérok csörrentek a padlón.
Az étel a falon landolt, félig megrakott tányérok zuhantak tompa puffanással a földre. A káosz felett Jen zokogással átszőtt hangja hallatszott: „Michael, kérlek! Ne menj el! Hallgass meg!”
Az arcát elöntötték a könnyek, a kezét nyújtotta felé, de Michael nem fordult vissza. A mellkasában tomboló fájdalom és a megfékezhetetlen harag irányította.
Az ajtó mellett állt Terry, Michael bátyja, sápadtan és bizonytalanul, mint egy gyerek, akit tetten értek. Michael szülei, Mila és Roger, egymás szavába vágva kiabáltak, kétségbeesetten keresve a bűnbakot. De ezen a napon már nem volt megoldás.
Néhány héttel korábban…
Michael kormányba kapaszkodó keze remegett. Az orvos éppen most vette el a jövőjét. „Ön meddő” – mondta a férfi, olyan nyugodtan, mintha nem is értené, milyen súlya van a szavainak.
Michael a házuk előtt ült a kocsiban, képtelen volt kiszállni. A gondolat, hogy elmondja Jennek az igazságot, összeszorította a torkát. A telefonja megrezzent.
@Jen:
Mikor érsz haza? Várlak.
Összeszedte magát, és kinyitotta az ajtót. Ahogy belépett, Jen azonnal ott volt, szemei csillogtak, mosolya szikrázott, mint mindig.
„Úgy nézel ki, mintha nehéz napod lett volna” – jegyezte meg Jen, miközben alaposan végigmérte. „Minden rendben?”
Michael szavakat keresett, de mielőtt bármit mondhatott volna, Jen megfogta a kezét. „Várj! Van egy meglepetésem számodra.”
A hálószobába vezette, ahol az ágyon apró baba zoknik feküdtek egy doboz mellett. Michael szíve kihagyott egy ütemet.
„Ez… mi?” – kérdezte, alig hallhatóan.
„Nézd meg a dobozt!” – mondta Jen izgatottan.
Michael remegő kézzel nyitotta fel a tetejét. Egy pozitív terhességi teszt volt benne. Mintha gyomorszájon ütötték volna.
„Terhes vagyok! Évek után végre, Michael! Babánk lesz!”
Michael kényszeredett mosolyra húzta a száját, és megölelte, de belül darabokra tört. *Ez nem lehet az én gyerekem.*
Csend a vihar előtt
A következő napok elviselhetetlenek voltak. Michael alig aludt, alig bírt Jenre nézni. Az igazság láthatatlan falat emelt közéjük. Végül Michael eldöntötte, hogy válaszokat keres.
Egy délután követte őt. Látta, ahogy Jen megáll egy háznál, amit túl jól ismert. Terry házánál.
Figyelte, ahogy Jen belépett, nevetett, és közel hajolt Terryhez, mintha valami megosztott titkuk lenne, amit ő sosem érthet. Egy hideg, nyomasztó érzés telepedett rá.
Michael úgy döntött, várni fog. Közeledett a hálaadás napja – az igazság ideje.
Hálaadás – az igazság pillanata
Az asztal ünnepi díszbe öltözött, a beszélgetések felszínesen vidámak voltak. Michael Jen és Terry között ült – a tökéletes család képében.
Mila arra kérte a családot, hogy mindenki mondja el, miért hálás. Michael felállt, poharával a kezében. „Ma valami különlegesért szeretnék hálát adni” – kezdte, hangja nyugodt, de éles.
A család elcsendesedett. Jen mosolyogva nézett rá, várakozón.
„Hálás vagyok, hogy a feleségem, Jen, végre várandós” – mondta Michael.
A szoba megtelt boldog suttogásokkal, gratulációk röpködtek. De Michael felemelte a kezét.
„És azért is hálás vagyok” – folytatta –, „hogy végre tudom, ki az, aki őszinte velem. Mert ennek a gyereknek az apja… Terry.”
A döbbenet végigsöpört az asztalon. Jen elsápadt, keze a szájához kapott. „Michael! Ez nem igaz! Hogy mondhatsz ilyet?”
Terry megdermedt, szavak nélkül bámult.
„Meddő vagyok” – mondta Michael hűvösen. „Az orvos mondta néhány hete. Ez a gyerek nem lehet az enyém. És láttam, ahogy hozzá mész, Jen.”
Jen zokogni kezdett, megpróbálta megérinteni Michael kezét. „Michael, kérlek, ez nem az, aminek látszik! Terry csak segítséget kért a felújításhoz. Soha nem csaltalak meg!”
Michael megrázta a fejét. „Elég a hazugságaidból.”
Egy szó nélkül letette a poharát, és kisétált a házból. Mögötte kitört a káosz – kiabálások, vádaskodások, törött tányérok hangja.
De Michael már semmit sem hallott. Kint mély levegőt vett, és érezte a novemberi est hűvösségét a bőrén. Vége volt. Végérvényesen.
