Amelia sosem gondolta volna, hogy apja tanácsa – hideg fürdők és egy különös szappan használata – egy olyan szörnyű titok felfedezéséhez vezet, amiről álmodni sem mert volna.
Az ártatlannak tűnő kérések valójában egy sötét mesterkedés részei voltak, amiről csak késlekedve szerzett tudomást.
„Mindig úgy éreztem, hogy én vagyok az apám kedvenc gyermeke“, kezdte Amelia, miközben Henrynek elmesélte a történteket.
„De most már alig tudom elhinni, mi történt. Az egész világom összedől, ahogy rájöttem, mi zajlik valójában. El kell mondanom, mi történt.“
23 évesen még mindig otthon lakott a szüleivel, és sosem tűnt gyanúsnak, hogy talán valami nincs rendben. Apja egy szigorú, határozott férfi volt, aki mindig is „kicsi hercegnőjeként“ kezelte őt, és semmiképpen sem akarta, hogy elhagyja a házat.
A családi ház felső szintje Amelia kis birodalmának számított – egy olyan tér, ami szabadságot adott neki. Ám egyre inkább úgy érezte, hogy valami megváltozott, ahogy apja egyre ridegebben és elutasítóbban viselkedett.
A férfi, aki mindig is rendet akart a házban, hirtelen mindent kifogásolni kezdett: „Miért jöttél haza ilyen későn?“, „Miért pazarolsz pénzt?“ Amelia egyre inkább elveszítette önbizalmát az ilyen apró kritikák miatt.
A végső fordulópont akkor következett, amikor apja egy szappant hozott neki, amilyet sosem látott. „Használd ezt a szappant, büdös vagy“, mondta, mintha semmi sem lenne különös.
Bár zavartan, követni kezdte apja utasításait. Hideg vízben fürdött, és használta a szappant, ami ismeretlen, erős illattal rendelkezett.
De bárhányszor fürdött, apja mindig elégedetlen maradt. „Miért nem használod a szappant? Miért büdösölsz megint?“, sürgette.
Aztán ott volt az édesanyja csendje. Soha nem reagált, amikor apja bírálta őt. Amelia egyre inkább érezte, hogy valami nincs rendben. Anyja tudott valamit, vagy talán egyszerűen nem akarta észrevenni?
A fordulópont akkor jött el, amikor Henry, aki már régóta érzékelte a feszültséget, egyre komolyabban aggódott. „Mi történt veled, Amelia? Beteg vagy?“, kérdezte, miközben észrevette, hogy valami nem stimmel.
Amelia elmosolyodott, próbálta megnyugtatni őt, de valami mégis kiugrott belőle: „Tényleg büdös vagyok?“
„Miért beszélsz ilyeneket?“, kérdezte Henry, miközben egy apró nevetés hallatszott tőle. „Te teljesen normálisan illatozol. Mi a baj?“
De amikor Henry ránézett a szappanra, az arca elfehéredett. „Ez nem egy szokványos szappan“, mondta aggodalommal. „Ez valami ipari tisztítószer. Miért használod ezt a bőrödön?“
Amelia döbbenten állt, és először nem akarta elhinni, amit hallott, de Henry magyarázata világossá tette számára, hogy a szappan veszélyes, és valójában kémiai reakciókat váltott ki a bőrén.
A felismerés, hogy apja szándékosan mérgezte őt, mélyen megrázta.
Azonnal hazament, hogy válaszokat kapjon. Amikor belépett a házba, apját szembesítette. „Miért tetted ezt velem? Miért ezt a szappant?“, kérdezte remegő hangon.
Apja hideg pillantása úgy sújtotta, mint egy csapás. „Mert nem vagy a lányom“, mondta érzelemmentes hangon. „Anyád tudja az igazságot. Nem én vagyok az apád.“
„Miről beszélsz?“, kérdezte Amelia, képtelen felfogni, amit hallott. „Én a te lányod vagyok!“
„Sajnálom, de nem vagy“, válaszolta apja. „Évek óta tudom, hogy nem te vagy az én gyerekem. Anyád megcsalt engem. És hogy bosszút álljak, így bánok veled.“
A fájdalom, amit Amelia érzett, mélyebb volt, mint bármi, amit addig érezhetett. Az apja, aki mindig is a szerető, gondoskodó apaként szerepelt előtte, valójában csupán egy manipulátor volt, aki saját bosszúját rajta vezette le.
Az anyja nem szólalt meg, és Amelia nem tudta eldönteni, vajon tisztában van-e mindazzal, ami történt.
„Miért tettél ilyet velem? Hogyan tehetted ezt?“, kérdezte, miközben mély fájdalom és harag hullámzott benne.
Apja csak egy hideg, kegyetlen mosolyt küldött felé. „Most már tudod az igazságot. Felnőttél.“
Amelia felállt, és elhagyta a házat, miközben a világ, amit ismert, összezuhant körülötte. Henry ott volt mellette, hogy támogassa, és segített neki kilépni a mérgező kapcsolatból.
Egy távoli lakásban, ahol végre távol volt minden romboló környezettől, Amelia új életet kezdett.
Apja próbálta összetörni őt, de végül csak saját magát pusztította el. Amelia most már tudta, hogy szabad.
Henry mellette volt, és új reményt adott neki. A csalódás és a hazugságok fájdalma továbbra is ott volt, de Amelia már nem hagyta, hogy ezek irányítsák a jövőjét.
