– Csak egy percre ugrom be, Igor, drágám. Letörlöm a port, beteszem a levest a hűtőbe, és már itt sem vagyok.
Larissza Ivanovna a vállához szorította a telefont, és elfordította a kulcsot a zárban.
– Ismerem én a te Zsannádat. Mindig dolgozik, szegénykém, aztán persze semmire sincs ideje. De te mégiscsak megérdemled, hogy tiszta lakás és rendes házi koszt várjon, amikor hazaérsz. Mire megjöttök, már el is mentem.
A zár engedelmesen kattant. Larissza elmosolyodott. A cipész, aki a házuk mellett kulcsot is másolt, alig öt perc alatt elkészítette a másodpéldányt. Igorék hétig dolgoztak. Addig bőven volt ideje megnézni, mi van a hűtőben, átrendezni, amit Zsanna rossz helyre tett, és a tűzhelyen hagyni egy jó adag borscsot.
Letette a telefont, lerúgta a cipőjét, és már indult volna a konyhába, amikor valaki megköszörülte a torkát a folyosó végén.
A nappali ajtajában Galina Vasziljevna állt, Zsanna anyja. Selyemköntöst viselt, az egyik kezében kávéscsészét, a másikban távirányítót tartott.
– Galina? – Larissza úgy megrándult, hogy a táskában egymásnak ütődtek a dobozok. – Te meg mit keresel itt? A fiatalok dolgoznak.
– Túróval töltött palacsintát sütöttem Zsannának. Megkért, hogy ha már itt vagyok, segítsek a függönyökkel is. Most éppen kávézom. – Galina a kulcscsomóra nézett. – Te hogy jutottál be? Bezártam az ajtót.
Larissza megcsörgette a kulcsokat.
– Így. Az ember hadd jöjjön már el a saját fiához, ha segíteni akar neki.
– Zsanna ezt a lakást még az esküvő előtt vette. A hitelt is ő fizeti. Mondd csak, tudja, hogy van kulcsod?
– Igor adta.
Galina várt. Larissza lesütötte a szemét, és a hüvelykujjával végigsimított a kulcs fogain.
– Jó, hát azt mondta, ott van a komódon, vigyem el, ha kell. Csináltattam róla egy másolatot. Mi van, ha csőtörés lesz? Vagy tűz üt ki? Nekem akkor is a gyerekem, ha harminckét éves.
– És ma mi történt? Csőtörés volt, vagy csak meg akartad nézni, rendet rakott-e a lányom?
Larissza bevitte a táskát a konyhába, és akkora lendülettel tette le az asztalra, hogy Galina csészéjében meglöttyent a kávé.
– Levest hoztam neki. Ez is baj?
– Ha borscs, Igor már mondta, hogy ég tőle a gyomra.
– Az én borscsomtól? Vasárnap két tányérral evett belőle! Persze, ha hét közben csak azokat a száraz salátákat kapja… Nézz már fel a szekrény tetejére! A függönyt ki lehet mosni, de attól még látom, hogyan vezeti a háztartást a lányod. Menynek is csak papíron meny.
Galina letette a csészét.
– Zsanna múlt vasárnap megkért, hogy mielőtt átjössz, telefonálj. Ott ültem mellette. Kétszer is elmondta, mert elsőre úgy tettél, mintha nem hallanád. Ma meg fogtad magad, és kinyitottad az ajtaját, amikor azt hitted, nincs itthon senki.
Larissza szólásra nyitotta a száját, de Galina most nem hagyta közbevágni.
– Tedd le a kulcsot, Larissza.
– Majd odaadom Igornak.
– Rendben. Felhívom. Zsannát is. Elmondhatod nekik, mikor csináltattad a másolatot.
Galina elővette a telefonját. Larissza közelebb lépett hozzá, mintha még mindig elég volna egyetlen pillantás ahhoz, hogy a másik meghátráljon.
– Én mostam le itt a falakat, amikor beköltöztek – mondta, ezúttal halkabban. – Igor megkért rá. Emlékszem, még újságpapírt is én hoztam, hogy legyen mire állni.
– Arra megkért – felelte Galina. – Erre megkért?
A konyhában hallani lehetett a hűtő zúgását. Larissza lenézett a kezére. Úgy szorította a kulcsot, hogy a fogai nyomot hagytak a tenyerében. Eszébe jutott, milyen gyorsan letette Igor az imént, amikor közölte vele, hogy felugrik hozzájuk. Ő már a zárba dugta a kulcsot, mire a fia egyáltalán válaszolhatott volna.
A másolat élesen csattant az asztalon.
– Tessék, fulladjatok meg vele! – Larissza felkapta a táskát. – Ide többet be nem teszem a lábam. Ezt mondd meg a fiamnak is!
Galina most már nem szólt utána. Megvárta, amíg becsapódik a bejárati ajtó, aztán visszaült a konyhaasztalhoz. A kávéja kihűlt. Ivott belőle egy kortyot, majd írt a lányának.
„A palacsinta a hűtőben van. Larissza itt járt. Este elmesélem.”
Zsanna hazatérve a palacsinta mellett találta meg a másolatot, és akkor értette meg, miért érezte magát hónapok óta vendégnek a saját lakásában.
