A reggeli orvosi felvételi vizsgám napján későn ébredtem, és rémülten tapasztaltam, hogy az összes ébresztőm rejtélyes módon ki volt kapcsolva.
Miközben az életemért rohantam, a 8 éves öcsém, Jason, előállt egy tervvel, ami mindent megmentett.
Kiskorom óta arról álmodtam, hogy orvos leszek.
Anyám rákban bekövetkezett halála után ez az álom csak erősebbé vált. Segíteni akartam azokon, akik ugyanazzal a betegséggel küzdöttek, és megérteni, mi történt anyámmal.
Évek óta dolgoztam ezért a pillanatért – hosszú éjszakák, rengeteg könyv és számos vizsga árán.
Ma végre elérkezett a nagy nap. Tegnap este mindent megterveztem, hogy ne aludjak el: három ébresztőt állítottam be, és nyitva hagytam a függönyöket, hogy a napfény felébresszen.
Amikor másnap reggel felébredtem, sötét volt, és megállt a szívem, amikor megnéztem a telefonomat: 9:55. A vizsgám 10:00-kor kezdődött.
Pánikban rohantam le a lépcsőn, és kértem a mostohaanyámat, Lindát, hogy vigyen el az egyetemre. Ő nyugodtan ült a konyhában, és hidegen reagált a kérdésemre, nem segítve nekem.
Szándékosan kapcsolta ki az ébresztőimet, hogy megakadályozzon a vizsgára való eljutásban, és engem hibáztatott érte.
Jason, a kisöcsém, bátor lépést tett, és elmondta, hogy látta, ahogy Linda kikapcsolta az ébresztőimet. Amikor Linda rátámadt, Jason kitartott, és védett engem.
A helyzet eszkalálódott, és amikor a rendőrség megérkezett, Jason elmondta, hogy a vizsgára kell mennem, és Linda szabotálta a tervemet.
A rendőrök segítettek gyorsan eljutni a vizsgára, ahova éppen időben érkeztem. A káosz ellenére sikerült letennem a vizsgát. A vizsga után Jason várt rám, és boldogan ölelkeztünk.
Otthon apám számon kérte Lindát, és miután beismerte, mit tett, megparancsolta neki, hogy hagyja el a házat.
Az elutazása nem hozott örömöt, csupán az igazságérzet és megkönnyebbülés érzését adta nekem és Jasonnak.
