Anne ült a csendes szállodai szobájában, a fények tompák voltak, a levegő pedig idegességgel terhes. Az ölében egy nyitott levél hevert, amelyet az elhunyt édesanyjától, Dianetól kapott.
Diane minden fontos pillanatra írt Annenek levelet – a diplomázására, az esküvőjére, sőt egy jövendőbeli gyermek születésére is. De ma, az esküvője napján, ez a levél különösen jelentőségteljes volt.
Miközben Anne a jól ismert, kanyargós betűket olvasta, érzelmek árasztották el. A szíve összeszorult, ahogy rájött, hogy az édesanyja nem lehet ott, hogy megossza vele ezt a különleges napot.
Reszkető kézzel hajtotta vissza a levelet, és olvasta a szeretetteljes szavakat, amelyek tele voltak kétségekkel és kérdésekkel.
„Anne, drága Anne, ma van a nagy napod…” A szavak elmosódtak a szeme előtt, miközben könnyek gyűltek a szemébe.
Diane a kis aggodalmakról írt, amelyek minden menyasszonyt foglalkoztatnak, és hangsúlyozta, hogy ezek a nagy egészben jelentéktelenek.
De aztán következett a döntő mondat: „Ami igazán számít, hogy a megfelelő férfit választottad…” Anne szíve gyorsabban kezdett verni. Valóban a helyes döntést hozta?
Gondolatban visszatért az elmúlt hónapokhoz. Emlékezett Markra, a sikeres, de meglehetősen unalmas férfira, aki arra ösztönözte, hogy mondjon le a szakácsállásáról.
Eszébe jutott az utolsó alkalom, amikor beteg volt az ágyban, és Mark nem volt hajlandó mellette maradni, míg Roger, a barátja, mint egy fény a sötétségben, megjelent. Ő hozta neki a levest, csupán azért, hogy megbizonyosodjon róla, jól van.
Anne a fájdalmas pillanatokra gondolt, amikor Roger bevallotta neki a szerelmét.
Mindig ott volt mellette, még amikor ő maga sem tudta, mit érez. És most, miközben édesanyja szavait olvasta, érezte, hogy egy olyan kapcsolatban ragadt, ami visszatartja őt.
„A megfelelő férfi mindig melletted lesz…” suttogta magának, miközben bátorsága növekedett.
Anne letörölte a könnyeket, mély lélegzetet vett, és elolvasta a levél utolsó sorait, amelyek szeretettel és reménnyel zárultak: „Ui.: Több mint bármit a világon, szeretlek, anya.”
Elhatározva állt fel, a szíve vadul vert. Megfogta a táskáját, és kiszaladt a szállodai szobából, a menyasszonyi ruhája utánajárva. Kint megállította az első taxit, ami elhaladt, és alig tudta kiejteni a szavakat, miközben megmondta a címét a sofőrnek.
Hamarosan megérkezett egy jól ismert ház elé. A kezei remegtek az izgalomtól, amikor kopogtatott az ajtón. Roger nyitott ajtót, a szemeiben zavarodottság tükröződött.
„Helló,” suttogta Anne, miközben egy lépést tett felé. Szavak nélkül szenvedélyesen megcsókolta őt, mintha a világ körülöttük eltűnne. Ebben a pillanatban tudta: Roger a megfelelő férfi számára. Ez csak a közös történetük kezdete volt.
