Jimmy szinte képtelen volt elhinni, amit látott: Az a hajléktalan férfi, akinek nemrégiben egy kávét vett a kávézóban, most mellette ült a repülő első osztályán.
Mi történt itt? Ki volt ez a férfi valójában, és miért kért pénzt tőle?
A kérdések gyorsan cikáztak Jimmy elméjében, miközben visszaemlékezett a reggeli találkozásra.
Három hónappal ezelőtt Kathy, akit most szeretett volna feleségül venni, úgy jött be az életébe, mint egy ragyogó napfény.
Közös érdeklődési köreik – a síeléstől kezdve a sci-fi könyveken át – mindent olyan természetessé és tökéletessé tettek.
Rövid idő alatt ő lett az élete középpontja, és alig egy hónap után már meg is kérte a kezét.
A családja és a barátai vegyes reakciókkal fogadták a hírt, de Jimmy biztos volt benne, hogy Kathy a tökéletes választás.
Most épp a repülőn ült, úton Kathy és annak családja felé. Egy olyan pillanat volt ez, amire régóta készült, de egyúttal izgalommal és aggodalommal is telt el.
Kathy figyelmeztette őt, különösen az apjára, Davidre. Ő egy szigorú, egyenes beszédű férfi volt, aki arról volt híres, hogy minden jövendőbeli vőjét próbára tette.
Jimmy tudta, hogy mindent el kell követnie, hogy Davidnek bizonyítson. Nem akarta, hogy csalódjanak benne.
Mivel túl korán érkezett a repülőtérre, úgy döntött, beül egy kávézóba, hogy elüsse az időt.
A testét átjáró idegesség figyelmet követelt, de a friss kávé illata segített egy kicsit megnyugodni.
A kávézó hangja – a poharak csilingelése, a halk beszélgetések – közepette észrevett egy férfit, aki most lépett be.
A férfi sovány volt, rongyos ruhákban, és arcát az élet nehézségei, az idő és a küzdelmek jegyei borították.
Ami igazán különlegessé tette, az a tekintete volt: mintha mindig valami után kutatott volna, mintha egy szüntelen keresésben lett volna.
A férfi asztalról asztalra járkált, halkan beszélgetett a vendégekkel, de senki sem figyelt rá igazán.
A legtöbben udvariasan elhajtották, vagy egyszerűen csak nemet mondtak. Aztán a férfi Jimmy elé állt.
„Elnézést, adhatna nekem egy kis pénzt egy kávéra? Csak egy keveset…“ A hangja nyugodt volt, de valami törékeny érzés áramlott belőle.
Jimmy egy pillanatra habozott. Sokszor hallotta, hogy ilyenkor jobb óvatosnak lenni. Soha nem lehet tudni, ki kér igazán segítséget és ki próbál csak kihasználni másokat.
De amikor a férfi szemébe nézett, valami megfogta. Egyfajta visszahúzódás, mintha nem akarta volna, hogy bárki sajnálja. És valami azt súgta, hogy nem csupán a pénzért kéri.
„Milyen kávét szeretne?“ – kérdezte végül, a kíváncsiság és a szimpátia keveredésével.
„Jamaikai Blue Mountain,“ válaszolta a férfi egy kis zavarodottsággal. „Azt hallottam, hogy ez a legjobb. Gondoltam, talán ma… a születésnapomon… kipróbálnám.“
A „születésnapi kávé“ gondolata elmosolyogtatta Jimmyt. Ez a legdrágább kávé volt a menüben.
De miközben a férfi arcát nézte, valami különleges összhangot érzett a kívánság egyszerűségében és a férfi szerénységében.
„Miért ne?“ mondta végül. „Hozok egyet.“ Nemcsak a kávét, hanem egy szelet süteményt is hozott, mert mi lenne egy születésnap torta nélkül?
Amikor átnyújtotta neki a kávét és a süteményt, a férfi óvatosan leült az asztalához.
„Meséljen nekem magáról,“ mondta Jimmy. „Mi történt?“
A férfi, aki Davidnek nevezte magát, lassan elkezdett beszélni. Elmondta, hogyan veszítette el mindent: a családját, a munkáját, az otthonát.
Története tele volt csalódásokkal, hibákkal és elmaradt álmokkal. Az élet sorra gördítette elé a nehézségeket.
De nem keresett kifogásokat. Amit mondott, az egyenes volt, és őszinte. Jimmy szívét megérintette.
Amikor David befejezte, Jimmy úgy érezte, hogy valami a torkában akad. Valami azt súgta neki, hogy többet kell tennie. 100 dollárt adott neki, mielőtt elindult volna. De David nem fogadta el.
„Fogadd el, mint az én ajándékomat,“ mondta Jimmy. „És boldog születésnapot.“
Amikor elhagyta a kávézót, fogalma sem volt arról, hogy ez a kis kedvesség egy olyan változást indít el az életében, amelyre nem is számított.
A repülőtéren, miközben az első osztályú ülésén ült, még mindig David emlékeivel volt tele.
Alig tudott figyelni. Kathy és a szülei voltak az igazi ok, amiért itt volt.
Mi van, ha az apja nem fogadja el? Mi van, ha nem vagyok elég jó? A gondolatok nem hagyták elnyugodni.
De ekkor beszállt a férfi – David –, aki most nem rongyokban, hanem egy elegáns öltönyben ült le mellé.
Jimmy döbbenten nézte, ahogy mellé ül.
„Felismertél, ugye?“ mondta David egy titkos mosollyal. „Azt gondoltam, megnézem, hogyan viselkedsz valakivel, aki nem rendelkezik semmivel. Te kiálltad a próbát.“
„Próba?“ Jimmy teljesen összezavarodott.
„Igen,“ válaszolta David. „Azt akartam tudni, hogy milyen ember vagy, mielőtt a lányomat elvennéd.“
Jimmy most már rájött, hogy Kathy apja nemcsak próbára tette őt, hanem Kathy is benne volt ebben a tervben.
David arra kérte, hogy írjon egy levelet Kathynek, amelyben elmagyarázza, miért szereti őt, és hogyan gondoskodik róla.
Ez újabb teszt volt, amit Jimmy őszintén megírt. Miután elküldte a levelet, David áldását adta rá.
Amikor azonban Kathy szüleihez értek, Jimmy a konyhában észrevette a kávézói blokkot, amit ő fizetett.
De az végén volt egy külön sor: „Extra adomány – 100 dollár“.
„Mi ez?“ kérdezte Kathy.
„Ó, apám így intézi,“ válaszolta Kathy egy titokzatos mosollyal. „Azt akarta, hogy megértsd, mi a valódi nagylelkűség.“
Ebben a pillanatban Jimmy megértette, hogy nemcsak egy nőt vesz feleségül, hanem egy olyan családba lép, amely saját, mélyen gyökerező értékekkel rendelkezik.
Olyan értékekkel, amelyek túlmutatnak a felszínen, és amelyek a valódi jóságot és próbát célozzák meg.
