Amikor a fiam, Xavier először elhozta a menyasszonyát, Daniellét, izgatottan vártam, hogy megismerjem azt a nőt, aki elnyerte a fia szívét.
De amint megláttam őt, a lelkesedésem hirtelen eltűnt, mintha hideg víz fröccsent volna rám. Egy pillanat alatt rájöttem, hogy már találkoztam vele korábban.
Ez a nő nem az volt, akinek mondta magát.
Ő volt az, akiről a barátnőm, Margaret mesélt nekem pár hónappal ezelőtt, mint egy csaló – egy nő, aki férfiakat csalt meg, pénzt csikart ki tőlük, majd nyomtalanul eltűnt.
Zavart és megdöbbentett a felismerés. Azonnal cselekednem kellett.
A védelmező ösztönöm vezérelt, és azonnal léptem, mindenféle gondolkodás nélkül.
Danielle-t egyenesen a pincébe küldtem, majd gyorsan szóltam Nathan-nak, hogy hívja a rendőrséget. Xavier, aki nem értette, mi történik, rémülten felugrott, és kérdezte, mi folyik itt.
„Ez a nő nem az, akinek mondja magát”, válaszoltam keményen. „Már korábban is megcsalta az embereket. Meg foglak védeni tőle.”
Felvettem a telefont, és azonnal Margaret-et hívtam, hogy ellenőrizze a csaló fényképét.
Nem telt el sok idő, és már biztos voltam benne, hogy tévedtem. Danielle valóban nem volt csaló.
Higgadtan elmagyarázta, hogy gyakran összekeverik őt ezzel a nővel, és a rendőrség is megerősítette, hogy az igazi csaló már börtönben van.
Megdöbbenve és szégyenkezve, de ugyanakkor megkönnyebbülve néztem Daniellére, aki mosolyogva megjegyezte:
„Nos, ez biztosan egy felejthetetlen bemutatkozás volt a jövőbeli apósaimnál.”
Ezt követően kezdtem el igazán megismerni Daniellét. Lassan, de biztosan rájöttem, hogy milyen tévesen ítéltem meg őt az elején.
Egy kedves, vicces és szeretetteljes nő volt, aki mélyen szerette Xaviert. A főzés és sütés iránti lelkesedése lenyűgözött, és még az esküvői tortáját is ő készítette el.
Minden mozdulata, minden gesztusa egyre inkább azt mutatta, hogy ő valóban a családunk része szeretne lenni.
Idővel megtanultam, hogy jobban bízzak a fiam döntéseiben. Fontos leckét kaptam saját félelmeimről, és arról, hogyan alakítják az előítéletek a véleményünket.
Bár mindig szerettem volna őt megvédeni, végül beláttam, hogy nem minden helyzet olyan veszélyes, mint amilyennek elsőre tűnik.
Ez a történet örökre velünk marad, mint egy emlék, amit soha nem felejtünk el, és amely végül még közelebb hozott minket egymáshoz, mint valaha.
