Kathy soha nem számított rá, hogy a stylisti karrierje feszültségeket okoz a kapcsolatában – különösen nem Stan-nel.
Amikor megismerték egymást, két teljesen különböző világból jöttek.
Kathy keményen küzdött azért, hogy elérje, amit elért, míg Stan egy akadémiai családból származott, és a híres Yale Jogiskolán tanult.
Mégis, kezdetben úgy tűnt, hogy kapcsolatuk ígéretes, és hamarosan egymásba szerettek.
Ám hamarosan kiderült, hogy Stan hozzáállása Kathy szakmájához próbára fogja tenni a kapcsolatukat.
Kathy útja a divat világába akkor kezdődött, amikor 16 évesen ő vette át a családja irányítását. Az apja elhagyta őket, és Európába költözött, míg az édesanyja súlyos beteg lett.
Mivel ő volt az idősebb gyerek, Kathy nemcsak az anyját segítette, hanem azt is biztosította, hogy saját magát is el tudja tartani. Egy közeli fodrászszalonban talált munkát, ahol segédként kezdett.
Kezdetben egyszerű feladatokat látott el, mint például hajmosás és takarítás, de Kathy világosan látta, hová tart, és eltökélte, hogy többet fog elérni.
Idővel egyre jobban elsajátította a mesterségét, és kitartó munkájának és szenvedélyének köszönhetően hamarosan sikerült feljebb lépnie a ranglétrán.
Egyre több sikeres és magas társadalmi státuszú ügyfelet nyert meg, és hamarosan ő lett az egyik legkeresettebb stylist a városban.
Ekkor találkozott Stannal, aki vonzó, intelligens és magas társadalmi státusszal rendelkezett, ami Kathy-t lenyűgözte.
De miközben Kathy egyre inkább megerősödött a karrierjében, Stan egyre inkább kérdőjelezni kezdte az ő teljesítményét és eredményeit.
Nem értette, miért fektet Kathy ennyi energiát a munkájába. Stan számára úgy tűnt, hogy a stylisti karrier egy kicsit jelentéktelen. Rendszeresen tett lekezelő megjegyzéseket a munkájáról.
Kezdetben Kathy figyelmen kívül hagyta ezeket, de ahogy egyre többször hangzottak el, annál nehezebb volt figyelmen kívül hagyni őket.
Stan fokozatosan egyre világosabban jelezte, hogy nem tartja túl értékesnek Kathy munkáját. Társasági eseményeken inkább nem beszélt a munkájáról, és ha mégis, mindig egy kis lenézéssel tette.
Büszke volt a saját akadémiai eredményeire, és úgy tűnt, hogy azt gondolja, hogy Kathy szakmája nem igényel különösebb szellemi erőfeszítést. Mintha őt egy «kevésbé intellektuális» embernek tartaná.
A kapcsolatuk fokozatosan megváltozott. Kathy érezte, hogy az a tisztelet, amit ő Stan iránt táplált, nem volt kölcsönös.
A legnyilvánvalóbb akkor lett, amikor elmentek egy vacsorára, ahol Stan barátai, mind Yale végzettek, voltak jelen.
A beszélgetések tele voltak akadémiai vitákkal, amelyek Kathy számára teljesen ismeretlenek voltak. Ő úgy érezte, mint egy kívülálló, de nem csak ez bántotta.
Amikor egyik Stan barátja egy aktuális eseményről kérdezte Kathy-t, Stan máris közbeszólt: «Ne tedd, ne kérdezd őt; ő csak egy fodrász. Ő nem foglalkozik ilyen dolgokkal, igaz, drágám?» – mondta szórakozottan.
Szavai Kathy-t a szívén találták. Nemcsak a sértés fájt, hanem a hangnem is, ahogyan ezt mondta.
Ez volt az a pillanat, amikor Kathy ráébredt, hogy nemcsak sértődött, hanem teljesen félreértettnek érezte magát.
Ez az élmény volt a fordulópont. Nem csak a megjegyzés volt a probléma, hanem az, hogy Stan mit gondolt a munkájáról.
Kathy elkezdte azon gondolkodni, hogy egyáltalán van-e helye még tiszteleten és kölcsönös megbecsülésen alapuló kapcsolatoknak ebben a viszonyban.
Másnap, miközben a szalonban dolgozott, egy ötlet kezdett körvonalazódni a fejében. Meg akarta mutatni Stan-nak, hogy milyen értéket képvisel a munkája, és hogy mennyi tiszteletet kap az ügyfeleitől.
Sok kliensét sikeres üzletasszonyok, művészek és befolyásos személyiségek tették ki, akik mind nagyra értékelték a képességeit.
Kathy úgy döntött, hogy egy különleges vacsorát szervez, ahol Stan találkozhat ezekkel a lenyűgöző nőkkel. Tudta, hogy Stan szemlélete meg fog változni, ha személyesen találkozik velük.
Amikor meghívta, azt mondta neki, hogy egy informális találkozóról van szó, néhány barátnőjével. Stan beleegyezett, nem tudva, mi vár rá.
Este, amikor belépett a helyiségbe, egy csomó sikeres, magabiztos és okos nő között találta magát.
Kathy a legjobb ügyfeleit hívta el – olyan nőket, akik mind szakmailag, mind személyesen kivételesek voltak.
Ahogy telt az este, Stan láthatóan egyre inkább lenyűgözve volt, ám ugyanakkor egyre kényelmetlenebbül érezte magát.
A beszélgetések nemcsak a divatról és szépségről szóltak, hanem azokról a készségekről is, amelyeket Kathy munkája igényel, és amelyek az ügyfelei tiszteletét és lojalitását érdemelték ki.
Stan számára egyértelművé vált, hogy Kathy munkáját alábecsülte.
Az este csúcspontja akkor következett, amikor egy híres üzletasszony nyilvánosan köszönte meg Kathy-nak a bizalmat és lojalitást, amit munkájával kiváltott.
Az igazi sokk akkor érte Stan-t, amikor megtudta, hogy az egyik beszélgetőpartnerének, Mrs. Williams-nek, akivel épp beszélgetett, ő a főnöke. Mrs. Williams, egy magas rangú üzletasszony, rendszeres Kathy kliens volt.
Hirtelen Stan is szeretett volna szerepelni, és próbált bemutatkozni Mrs. Williams-nek, mintha a vacsora lehetőséget biztosítana számára egy előléptetésre.
Kathy, aki már átlátta a helyzetet, úgy döntött, hogy ad neki egy leckét. Egy enyhe mosollyal bemutatta őt a csoportnak – ugyanúgy, ahogyan őt mutatta be a barátai vacsoráján.
Stan megdöbbent, és félrehúzta Kathy-t, vádolva őt, hogy szándékosan zavarba hozta.
Kathy nyugodtan válaszolt, elmagyarázva, hogy ez a viselkedés azt az érzést akarta visszaadni neki, amit ő maga érezett az előző vacsorán.
A célja az volt, hogy megtanítsa neki az empátia fontosságát, amit ő maga is megtapasztalt.
Néhány nap múlva Stan telefonált, hogy bocsánatot kérjen. De ekkor Kathy már másképp gondolkodott.
Tudta, hogy Stan jó szándékkal cselekedett, de a tisztelet hiánya, amit hosszú időn keresztül tanúsított iránta, már nem volt elnézhető. Már nem tudott elképzelni közös jövőt vele.
Alapos mérlegelés után Kathy visszaadta neki a jegygyűrűt. Készen állt újrakezdeni – de most már olyan valakivel, aki nem nézi le az álmait és elkötelezettségét.
Tudta, hogy többet érdemel: egy olyan kapcsolatot, amelyben a tisztelet és megbecsülés kölcsönös.
