Anastasia története egy pszichiátriai klinikán kezdődik, ahol egy szörnyű tűz után álom és valóság határán lebegett. Álmaiban gyakran hallotta lánya, Julia hangját, aki arra kérte, ne hagyja őt magára.
Ez a megmagyarázhatatlan kapcsolat Anastasiát folyamatosan visszavezette emlékeihez, egy időszakhoz, amikor még együtt élt két lányával, Alinával és Juliával, egy egyszerű, de boldog életet.
Azonban múltját egy férfi árnyékolta be, aki mélyen beférkőzött életébe – Arkadij Petrovics, a pszichiáter, aki őt kezelte, és aki hamarosan megszállottan vonzódott hozzá.
Anastasia, aki az orvost tolakodónak találta, mást szeretett: férjét, Georgijt, a lányai apját, aki azonban egy másik városban dolgozott, és gyakran távol volt.
A férfi iránti elutasítás Arkadijt egyre inkább megszállottá tette, és lassan átvette az irányítást kezelése felett, miközben saját érzései egyre inkább felülírták a szakmai kötelezettségeit.
A növekvő feszültségek közepette Anastasia álmaiban egyre inkább Juliát kereste, aki a tűz füstjén és sötétségén át hívta őt.
A veszteség fájdalma egyre elviselhetetlenebbé vált, és a határvonal álom és valóság között egyre inkább elmosódott.
A klinikán Anastasia egyre több gyógyszert kapott, melyek elhomályosították a látását.
Egy másik beteg, Jeanna, azonban figyelmeztette őt, hogy hagyja abba a gyógyszerek szedését.
Jeanna elmondta, hogy az orvosok szándékosan manipulálják a betegeket, hogy irányítani tudják őket.
Anastasia végül abbahagyta a gyógyszerek szedését, és hamarosan jobban érezte magát.
De egyre inkább felismerte, hogy szabadsága egyre inkább korlátozva van, ezért egy stratégiát kellett kidolgoznia, hogy megmentse magát és családját.
Idővel megtudta, hogy lánya, Alina, már nevelőszülőknél él.
Ez arra késztette Anastasiát, hogy titkolja valódi személyazonosságát és szándékait, hogy megvédje őt.
A klinikán tett látogatásaik most már rendkívüli óvatosságot igényeltek, hiszen Anastasia titkolta valódi érzéseit, hogy megóvja magát és Alinát.
Arkadij, aki még mindig szerelmes volt belé, észrevette, hogy Anastasia megváltozott, és ezt egyre nagyobb kontrollal próbálta befolyásolni.
Egy nap, amikor a klinikai személyzet az ünnepekre készülődött, Alina kihasználta az alkalmat, hogy titokban elmenjen a mamához.
Anastasia, aki ekkor már apátiába süllyedt, hirtelen újra életre kelt, amikor rájött, hogy lánya tervet készített.
Egy elhatározottságot érzett, amit már régóta nem tapasztalt, és az orvosi köpeny után nyúlt, hogy felkészüljön a szökésre.
Alinával sikerült elhagyniuk a klinikát, és egy elhagyatott házban bújtak el.
A menedék biztonságában Anastasia végre megtudta az igazságot: lánya, Julia, túlélte a tüzet.
Egy idős férfi mentette meg őt, aki a tűz után átvizsgálta a romokat. Arkadij, aki szándékosan gyújtotta meg a tüzet, hogy elpusztítsa a családját, elhallgatta Julia túlélésének történetét.
Az igazság felfedése mélyen megrázta Anastasiát. Tudta, hogy a veszély még nem ért véget. Arkadij, a megszállottságától hajtva, továbbra is üldözte őt, hogy visszahozza az irányítása alá.
Az idős férfi, aki megmentette Juliát, hosszú hetek után visszavezette őt Anastasiához. Ám Arkadij nem adta fel.
Egy végső, kétségbeesett próbálkozásában, hogy Anastasiát újra magához láncolja, Arkadij megszállottsága még veszélyesebbé vált.
Anastasia azonban felismerte az igazságot a tűzről, és szembesítette őt a szörnyű valósággal: ő gyújtotta meg a tüzet.
A pánikban Arkadij nyugtatóval próbálta elhallgattatni őt, de Anastasia már nem volt az a nő, akit ő valaha manipulálni tudott.
Miután az igazság napvilágra került, Arkadijt letartóztatták, és elveszítette orvosi engedélyét. Anastasia és Alina lassan új életet kezdtek, távol a sötét árnyaktól, amelyek hosszú ideig kísértették őket.
Azonban a múlt sebhelyei továbbra is ott voltak, és folyamatosan szembesülniük kellett a tűz és Arkadij manipulációjának emlékeivel.
Anastasia most már Alinával egy új otthonban élt, és próbált békében élni. De Arkadij fenyegetése továbbra is jelen volt, és tudta, hogy addig nem érezheti magát teljesen biztonságban, amíg ő még él.
A történet egy éber figyelemmel és a reménnyel zárul, hogy a múlt sötét szellemei nem térnek vissza.
