Luba, egy árva lány, aki mindig is jobb életre vágyott, egy esküvői boltban dolgozott, álmodva egy másik világról.
Az anyja elhagyta születésekor, így Luba egy árvaházban nőtt fel, ahol a többi gyerek gyakran bántotta.
Az egyetlen támasza a legjobb barátja, Lena volt, szintén árva, aki mindig ott volt mellette, amikor a legjobban szüksége volt rá.
De egy tragikus napon Lena megpróbálta megmenteni Lubát, amikor az a folyóba esett, és a próbálkozásába belehalt. A barátja elvesztése mély gyászt és fájdalmat hozott, ami teljesen letaglózta Lubát.
A gyász annyira elnyomta, hogy egy pszichiátriai intézetbe került. Éveken át a magány és fájdalom falai között élt, míg lassan, fokozatosan újra megtalálta önmagát.
Irina, egy kedves kolléga, aki egy étteremben dolgozott vele, segített neki abban, hogy megtanuljon mosolyogni, újra beszélgetni másokkal és visszanyerje a reményt. Luba lelke fájdalmasan, de lassan gyógyult.
És akkor találkozott Sergejjel, akit nem mert volna még álmaiban sem elképzelni.
Sergej egy gazdag családból származott, de valami többet látott Lubában, mint egy szegény árva lányban. Szerelmesek lettek és hamarosan összeházasodtak.
Ám egyetlen napon, míg a nászútjuk alatt éppen a napfényben fürödtek, Luba észrevett egy kislányt, aki virágcsokrot árult, és akinek a fonott hajfonata pontosan úgy nézett ki, mint Lena hajviselete.
Valami megmozdult benne, és Luba követni kezdte a lányt.
Nem sokkal később kiderült, hogy a kislány anyja is Lena volt, aki egy súlyos betegségben, rákban halt meg nem sokkal előtte. Luba szinte képtelen volt elhinni, amit hallott.
Lena sosem halt meg azon a napon a folyóban – túlélte, de más néven, egy teljesen más életben, távol mindentől, amit valaha ismert. Luba bűntudatot érzett, hogy sosem búcsúzhatott el tőle megfelelően.
Miután megtudta, mi történt a barátnőjével, Luba úgy döntött, hogy gondoskodik Lena kislányáról, Lizáról, aki épp most veszítette el édesanyját.
Liza egyedül maradt, és Luba nem tudta elviselni, hogy a kislány egy árvaházba kerüljön, ezért magához vette.
Luba a pénzügyi nehézségei ellenére saját költségére megszervezte Lena temetését, hiszen ő is tudta, milyen érzés árvasággal élni, és nem akarta, hogy Liza is árvaházba kerüljön.
Évek teltek el, míg Luba végül megtudta az igazságot – Lena nem halt meg. Egy idős halász mentette meg őt a baleset után, és egy távoli faluban új életet kezdett, más néven.
Luba azonnal útnak indult, hogy megtalálja régi barátnőjét, akit már hosszú évek óta halottnak hitt.
Miután rátalált, Lena mesélt neki a megpróbáltatásairól. Miután ő is árvaházban nőtt fel, munkát talált egy boltban, ahol főnöke, Arsen zaklatta őt.
Lena visszautasította a férfi udvarlását, és Arsen bosszúból lopással vádolta meg, amitől végül két év börtönbüntetést kapott. Közben Arsen, a valódi bűnös, büntetlenül maradt.
Luba kitartó segítségével végül kiderült, hogy Lena ártatlan, és Arsen próbálkozása, hogy tönkretegye őt, kudarcba fulladt.
Arsen megpróbálta a lopott pénzt Lena zsebébe rejteni, de amikor a nyomozás újraindult, egy tanú – a takarítónő – elmondta, hogy Arsen volt a valódi tettes.
Lena felmentésre került, és kiszabadult a börtönből.
Luba befogadta őt, és segített neki új életet kezdeni. Lena munkát talált és új otthont alakított ki.
Nem sokkal később találkozott Eugen-nel, egy szelíd, figyelmes programozóval, aki lassan elnyerte a szívét. Szerelmük egyre erősebb lett, és hamarosan összeházasodtak.
Közben Luba és Sergej is örömhírt kaptak – egy kisbabát vártak, és boldogok voltak, hogy együtt élhetik meg a várandósság örömeit. Különös módon a két nő terhessége szinte egyidőben történt.
Arsen azonban, aki valaha megpróbálta tönkretenni Lenát, maga is elbukott.
Miután a bíróságon alaptalanul megvádolta Lenát, elveszítette a cégét, amelyet a versenytársak átvettek, és végül házmesterként kellett dolgoznia egy romos épületben, magányosan és elhagyatottan.
Végül, mind Luba, mind Lena megtalálták a boldogságukat, miközben Arsen megkapta a méltó büntetését.
Mindezek után, minden fájdalom és veszteség ellenére, a két nő még erősebben és elszántabban állt együtt.
Barátságuk volt az, ami mindent felülmúlt, és tudták, hogy a köztük lévő kötelék soha nem fog megrepedni.
