Pár perccel az esküvőm előtt ott álltam a templom bejáratánál, a szívem majdnem kiugrott a helyéről, és a kezemben egy levelet tartottam, amit véletlenül találtam meg az öltönyöm zsebében.
A menyasszony már várt rám a templom előtt, igazgatta a ruháját, és úgy tűnt, ő is ugyanúgy ideges, mint én.
De nem tudtam megszabadulni attól a gondolattól, hogy mi lesz, ha ezt a levelet most elolvasom.
Hogy egy kicsit eltereljem a figyelmemet, belenyúltam a zsebembe, hogy elővegyek egy mentolos cukrot – ez mindig segített megnyugodni és összeszedni a gondolataimat.
De a megszokott cukorka helyett egy borítékot tapintottam. Az volt ráírva, hogy: „Kedves fiam! Olvasd el, amíg még nem házasodtál meg.”
Azonnal megfagyott a vér az ereimben. Mi van, ha ez a levél mindent megváltoztat? Mi van, ha befolyásolja a döntésemet, hogy ma feleségül vegyem? A kétségbeesés eluralkodott rajtam.
De valami arra késztetett, hogy kinyissam a borítékot. Talán az édesanyám utolsó tanácsai voltak, amit most még el akart mondani nekem, mielőtt ezen a fontos lépésen túllépek.
Tremorozó kezekkel kibontottam a borítékot, és kiterítettem a papírt. Az első szavak, amik elértek, azonnal megérintettek:
„Kedves fiam! Ma egy különleges nap van számodra. Fontos lépést teszel, családot alapítasz.
Ha a lelked tele van szeretettel és bizalommal, kérlek, hallgasd meg ezeket a szavakat, amiket szívből adok neked.
Szeresd a feleségedet mélyen és feltétel nélkül. Tiszteld őt, védd meg, támogasd minden helyzetben.
Ne feledd, hogy a külső szépség múlandó, de az igazi szépség mindig belülről fakad. Segíts neki, még akkor is, ha nem kér segítséget.
A nők hajlamosak elrejteni a fájdalmaikat és a félelmeiket, de te megtanulod majd, hogy megértsd őket, még a csendes pillanataikban is.
Ne hagyd, hogy a pénz közétek álljon. Az igazi gazdagság nem a vagyontól függ, hanem attól, hogy boldog vagy.
Kerüld a durva szavakat és a sértő megjegyzéseket. Mert ezek mély sebeket ejthetnek, melyek sokáig nem gyógyulnak be.
Soha, de soha ne keresd vigaszt más karjaiban – az árulás lenne. Csak a feleségednek kell a legközelebb állnia hozzád, őt kell mindig védened.
Értékeld, amid van. Egy olyan család, amely tele van szeretettel és megértéssel, a legnagyobb ajándék, amit az élet adhat.
És mindig tudd: az apáddal együtt mi mindig itt leszünk, és támogatunk téged.
Minden szeretetünkkel, anyukád.”
Amikor elolvastam az utolsó sorokat, éreztem, ahogy egy hatalmas csomó nő a torkomban, és a szemem megtelt könnyekkel.
Ebben a pillanatban tudatosult bennem, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy ilyen csodálatos szüleim vannak. Az ő bölcsességük és szeretetük azok az oszlopok, amiken felépíthettem az életemet.
A mai nap nem csupán egy új fejezet kezdete volt az életemben, hanem egy mély emlékeztető arra is, hogy mit jelent valakit igazán szeretni és felelősséget vállalni érte. Tudtam, hogy készen állok.
Készen állok arra, hogy úgy szeressem és védjem a feleségemet, ahogyan édesanyám megtanított rá.
Ezzel a levéllel a kezemben nemcsak magabiztosabbnak éreztem magam, hanem elhatározottabbnak is, hogy tiszteletben tartsam azokat az értékeket és szeretetet, amelyeket évek során kaptam.
Soha nem fogom elfelejteni ezt a napot – nemcsak egy új élet kezdetét jelentette, hanem azt is, hogy mostantól én követem a szüleim nyomdokait, és gondoskodom a saját családomról.
