„Egy Titokzatos Nő Riadóztatja A Nászomat, Mutat Az Anyósomra És Kihívóan Mondja: ‚Emeld Fel A Szoknyádat, Különben Megbánod!‘“

Érdekes

Ami az életének legszebb napjának kellett volna lennie, hirtelen egy rejtélyes nő fekete ruhában szakította félbe.

Ami kezdetben sokkoló zűrzavarnak tűnt, gyorsan egy sötét összeesküvésé bontakozott ki, amelyet a saját mostohamája szőtt, és az egész templomot megdöbbenéssel töltötte el.

A napfény átszűrődött az ólomüvegeken, élénk színeket vetve a padlóra.

Ott álltam az oltár előtt, enyhén remegő kezekkel, James előtt.

Meleg, barna szemei mélyen az enyéimbe fúródtak, tele szeretettel és vigasztalással.

Nyugtató pillantása segített lenyugtatni az idegeimet, miközben a lágy orgonaszó szólt a háttérben, és a frissen vágott fehér rózsák illata töltötte be a levegőt.

A templom tele volt családtagokkal és barátokkal, mindannyian mosolyogtak, mintha ez lenne a tökéletes nap, amiről minden menyasszony álmodik.

James finoman megszorította a kezem, és halkan súgta: „Elbűvölő vagy.”

Mosolyogtam, a szívem tele volt szeretettel.

„El sem hiszem, hogy végre itt vagyunk”, súgtam neki, egy kis ideges nevetéssel.

De mielőtt bármit is válaszolhattunk volna, hirtelen csapódtak be a templom nehéz ajtajai, és egy hideg huzat söpört végig a teremben.

A gyertyák megpendültek, és a vendégek az ajtóra fordultak, megdöbbenve az interrompálástól.

Ott állt a küszöbön egy nő fekete ruhában.

Hosszú kabátja lebegett mögötte, miközben belépett.

Vad, kócos haja az arcát körülölelte, és szúrós tekintettel pásztázta a teret, majd megállt, és egy személyre szegezte a pillantását: Evelynre, a leendő mostohámra.

Evelyn mindig is nehéz eset volt.

Amikor először találkoztunk, világossá tette, hogy nem kedvel.

Bár sosem mondta ki nyíltan, a kritikus pillantásai és a finom megjegyzései — mint például hogy „elhasznált áru” vagyok, mert James előtt szültem egy gyermeket — egyértelmű jelei voltak az igazi érzéseinek.

Próbáltam meggyőzni őt, de lehetetlen volt neki megfelelni.

Még most is éreztem a szemeit rajtam, némán méricskélve, mindig kritikusan.

És most, amikor ez a furcsa nő közvetlenül felé lépett, elkezdtek terjedni az első suttogások a templomban.

„Ki ő?” „Mi történik?”

A hangulat izgalomról aggódásra váltott.

A fekete ruhás nő végigment a templom hosszú folyosóján, a csizmái kopogása visszhangzott a márványpadlón.

Megállt Evelyn előtt, és remegő ujját rátette.

„Te! Emeld fel a ruhádat. Most.”

Egy döbbenetes moraj futott végig a gyülekezeten, és a szívem hevesebben kezdett verni.

James megfeszült mellettem, készen állt, hogy közbeavatkozzon, de erősen megfogtam a kezét, könyörögve neki, hogy várjon.

Valami azt súgta, hogy ez a szembenállás még messze nem ért véget.

Evelyn lassan felállt, szemei gúnyos éllel összeszűkültek.

„Mi a fenét képzelsz, hogy így betörsz a templomba?” sziszegte, hangja hideg és tele megvetéssel.

„Ez a fiam esküvője, és te tönkreteszed az egészet.”

A fekete ruhás nő nem reagált.

„Emeld fel a ruhádat”, ismételte, hangja nyugodt, de határozott volt.

„Vagy én fogom ezt megtenni helyetted.”

Egy pillanatra félelem suhant végig Evelyn szemén, de hamar visszanyerte magabiztosságát.

„Ez nevetséges”, sziszegte.

„Húzzák ki őt innen!”

A tekintete végigpásztázta a termet, valakit keresve, aki kirúgja a nőt.

De ő mozdulatlan maradt, megbonthatatlanul.

„Nem megyek el, amíg nem emeled fel a ruhádat.

Tudod, mi rejlik alatta, és ha nem teszed meg, mindenki tudni fogja itt.”

A templomban olyan feszültség lett, hogy szinte megfulladtam tőle.

James halkan kérdezte: „Mi történik itt?”

Csak megráztam a fejem, ugyanolyan zavarodott és tanácstalan voltam, mint ő.

De valami ebben a női elszántságban azt súgta, hogy nem alaptalanok az ő vádjai.

Evelyn arca eltorzult dühében.

„Hogy merészeled így beszélni velem!” sziszegte, miközben erősebben markolta a gyöngy nyakláncát, mintha ezzel próbálta volna védeni magát a vádaktól.

„Elég!

Húzzák ki őt innen!”

Mielőtt bármit is válaszolhattak volna, a nő előreugrott, és megragadta Evelyn elegáns ruhájának szélét, hirtelen felrántva azt.

Abban a pillanatban több tucat apró üvegflakon esett a földre, és száraz koppanással gurultak végig a padlón.

A fekete folyadék, amit tartalmaztak, csillogott a templom lágy fényében, miközben a flakonok gurultak a márványpadlón.

A gyülekezet egy pillanatra mozdulatlanná vált.

Ott álltam, próbáltam felfogni, amit láttam.

Az agyam kétszer gyorsabban pörögni kezdett.

De mi ez?

Evelyn egy rémült sikoltást hallatott, kétségbeesetten próbálta visszahúzni a ruháját és összeszedni a flakonokat, de már túl késő volt.

A kár megtörtént, és a titka végre napvilágra került.

Visited 1 times, 1 visit(s) today
Értékelje ezt a cikket