Ami az életének legszebb napjának kellett volna lennie, hirtelen egy rejtélyes nő fekete ruhában szakította félbe.
Ami kezdetben sokkoló zűrzavarnak tűnt, gyorsan egy sötét összeesküvésé bontakozott ki, amelyet a saját mostohamája szőtt, és az egész templomot megdöbbenéssel töltötte el.
A napfény átszűrődött az ólomüvegeken, élénk színeket vetve a padlóra.
Ott álltam az oltár előtt, enyhén remegő kezekkel, James előtt.
Meleg, barna szemei mélyen az enyéimbe fúródtak, tele szeretettel és vigasztalással.
Nyugtató pillantása segített lenyugtatni az idegeimet, miközben a lágy orgonaszó szólt a háttérben, és a frissen vágott fehér rózsák illata töltötte be a levegőt.
A templom tele volt családtagokkal és barátokkal, mindannyian mosolyogtak, mintha ez lenne a tökéletes nap, amiről minden menyasszony álmodik.
James finoman megszorította a kezem, és halkan súgta: „Elbűvölő vagy.”
Mosolyogtam, a szívem tele volt szeretettel.
„El sem hiszem, hogy végre itt vagyunk”, súgtam neki, egy kis ideges nevetéssel.
De mielőtt bármit is válaszolhattunk volna, hirtelen csapódtak be a templom nehéz ajtajai, és egy hideg huzat söpört végig a teremben.
A gyertyák megpendültek, és a vendégek az ajtóra fordultak, megdöbbenve az interrompálástól.
Ott állt a küszöbön egy nő fekete ruhában.
Hosszú kabátja lebegett mögötte, miközben belépett.
Vad, kócos haja az arcát körülölelte, és szúrós tekintettel pásztázta a teret, majd megállt, és egy személyre szegezte a pillantását: Evelynre, a leendő mostohámra.
Evelyn mindig is nehéz eset volt.
Amikor először találkoztunk, világossá tette, hogy nem kedvel.
Bár sosem mondta ki nyíltan, a kritikus pillantásai és a finom megjegyzései — mint például hogy „elhasznált áru” vagyok, mert James előtt szültem egy gyermeket — egyértelmű jelei voltak az igazi érzéseinek.
Próbáltam meggyőzni őt, de lehetetlen volt neki megfelelni.
Még most is éreztem a szemeit rajtam, némán méricskélve, mindig kritikusan.
És most, amikor ez a furcsa nő közvetlenül felé lépett, elkezdtek terjedni az első suttogások a templomban.
„Ki ő?” „Mi történik?”
A hangulat izgalomról aggódásra váltott.
A fekete ruhás nő végigment a templom hosszú folyosóján, a csizmái kopogása visszhangzott a márványpadlón.
Megállt Evelyn előtt, és remegő ujját rátette.
„Te! Emeld fel a ruhádat. Most.”
Egy döbbenetes moraj futott végig a gyülekezeten, és a szívem hevesebben kezdett verni.
James megfeszült mellettem, készen állt, hogy közbeavatkozzon, de erősen megfogtam a kezét, könyörögve neki, hogy várjon.
Valami azt súgta, hogy ez a szembenállás még messze nem ért véget.
Evelyn lassan felállt, szemei gúnyos éllel összeszűkültek.
„Mi a fenét képzelsz, hogy így betörsz a templomba?” sziszegte, hangja hideg és tele megvetéssel.
„Ez a fiam esküvője, és te tönkreteszed az egészet.”
A fekete ruhás nő nem reagált.
„Emeld fel a ruhádat”, ismételte, hangja nyugodt, de határozott volt.
„Vagy én fogom ezt megtenni helyetted.”
Egy pillanatra félelem suhant végig Evelyn szemén, de hamar visszanyerte magabiztosságát.
„Ez nevetséges”, sziszegte.
„Húzzák ki őt innen!”
A tekintete végigpásztázta a termet, valakit keresve, aki kirúgja a nőt.
De ő mozdulatlan maradt, megbonthatatlanul.
„Nem megyek el, amíg nem emeled fel a ruhádat.
Tudod, mi rejlik alatta, és ha nem teszed meg, mindenki tudni fogja itt.”
A templomban olyan feszültség lett, hogy szinte megfulladtam tőle.
James halkan kérdezte: „Mi történik itt?”
Csak megráztam a fejem, ugyanolyan zavarodott és tanácstalan voltam, mint ő.
De valami ebben a női elszántságban azt súgta, hogy nem alaptalanok az ő vádjai.
Evelyn arca eltorzult dühében.
„Hogy merészeled így beszélni velem!” sziszegte, miközben erősebben markolta a gyöngy nyakláncát, mintha ezzel próbálta volna védeni magát a vádaktól.
„Elég!
Húzzák ki őt innen!”
Mielőtt bármit is válaszolhattak volna, a nő előreugrott, és megragadta Evelyn elegáns ruhájának szélét, hirtelen felrántva azt.
Abban a pillanatban több tucat apró üvegflakon esett a földre, és száraz koppanással gurultak végig a padlón.
A fekete folyadék, amit tartalmaztak, csillogott a templom lágy fényében, miközben a flakonok gurultak a márványpadlón.
A gyülekezet egy pillanatra mozdulatlanná vált.
Ott álltam, próbáltam felfogni, amit láttam.
Az agyam kétszer gyorsabban pörögni kezdett.
De mi ez?
Evelyn egy rémült sikoltást hallatott, kétségbeesetten próbálta visszahúzni a ruháját és összeszedni a flakonokat, de már túl késő volt.
A kár megtörtént, és a titka végre napvilágra került.