Dasha élete tele volt fájdalommal és nélkülözéssel. Olyan családban nőtt fel, ahol az alkoholizmus és az elhanyagolás mindennapos jelenség volt.
Gyakran szenvedett éhségtől és szegénységtől, és ruházata sosem volt divatos. Nagymamája vette magához, de az ő befogadása sem volt szívélyes.
Az idős asszony közömbösen és megvetően kezelte őt, Dasha pedig sok órát töltött azzal, hogy elrejtőzzön előle, hogy elkerülje a további kritikát.
Már akkor a falu részvétének tárgyává vált, főként a szülei miatt, akik alkoholba fulladtak.
Egy tragikus napon tűz ütött ki szülei házában, és Dasha kétségbeesetten próbálta megmenteni apját. De a lángok túl gyorsan elragadták mindent.
Az arca volt a legnagyobb áldozata a tűznek, hónapokat töltött a kórházban, hogy kezeljék a hegeket.
Amikor tizennyolc évesen visszatért szülőfalujába, semmi sem változott – még mindig az alkoholista szülők részvétet keltő lánya volt.
Nagymamája, aki mindössze két évig fogadta be őt, meghalt, és Dasha ismét egyedül maradt.
Élete abból állt, hogy őrként dolgozott egy távoli épületben – olyan munka volt, amely biztosította a megélhetést, de nem adott reményt jobb jövőre.
Egy napon azonban, egyedül tett sétája során találkozott Maximoval. Ő egy megszökött fogoly volt, akit apja meggyilkolásával vádoltak, noha ártatlan volt.
Az élet körülményei összekapcsolták őket: Maxim, aki áruló mostohabátyja miatt ült börtönben, és Dasha, akit családja mindig cserbenhagyott.
Mindketten áldozatai voltak múltjuknak, mégis vigaszt és megértést találtak egymásban.
Maxim, aki már sok szenvedést élt át, Dasha-ban egy olyan nőt talált, aki az eltorzult arcával is tele volt erővel.
Találkozásuk mindkettőjük számára visszaadta a reményt, hogy az élet több lehet, mint a fájdalom és nélkülözés. Elmesélték egymásnak történeteiket, és idővel kezdtek egymásnak bizalmat adni.
Maxim segített Dashának kilépni az önálló bezárkózásából, ő pedig befogadta őt, anélkül, hogy a következményekre gondolt volna.
A falu közössége azonban megvetéssel és gyanakvással reagált – különösen Marlovna, a falu legrosszabb pletykás asszonya, aki mindig mondott valamit.
De Dasha már nem hagyta magát elnyomni. Amikor megtudta, hogy gyermeket vár, először érzett valami mást a kétségbeesésnél.
Tudta, hogy a gyermekének más jövőt kell biztosítania. Maxim, aki szintén vágyott egy jövőre, tovább harcolt ártatlanságáért.
Egy nap felmentették a hamis vádak alól. De ahelyett, hogy azonnal elmenekült volna, maradt Dashával, hogy közösen kezdjenek új életet.
Amikor a falu megtudta Dasha terhességét, elindultak a pletykák. Marlovna azt mondta róla, hogy nem képes irányítani az életét, de Dasha nem hagyta, hogy eltántorítsák.
Elfogadta a múltja hegeit, és most mindenkinek megmutatta, hogy már nem fog elrejtőzni. Amikor a falu észrevette, hogy már nem hajolhatnak meg előtte, megdöbbentek.
Dasha nemcsak a múltját hagyta maga mögött, hanem a jövőjét is a saját kezébe vette.
Három évvel később Maxim és Dasha visszatértek a faluba – nem már azok a megtört, megkínzott emberek, akik egykor voltak, hanem egy pár, akik együtt ragadták meg a jövőt.
Maxim visszanyerte szabadságát, Dasha pedig most már egy magabiztos, erős nő volt. Amikor beléptek a faluba, alig ismerték fel őket.
Az arca, amelyet egykor a szenvedés és a bánat jellemzett, most olyan emberé lett, aki szembenézett a múltjával, és túljutott rajta.
Amikor találkoztak Marlovnával, nem tudta elhinni, hogy Dasha ilyen magabiztosan viselkedett. De a falu tudta, hogy Dasha megváltozott.
Ő már nem az a lány volt, aki egykor volt – a gyenge lány, aki elbújt mások elítélése elől.
Megtanulta, hogyan küzdjön magáért, és végre kezébe vette az életét.
Néhány idő múlva elérkezett egy utolsó, szimbolikus pillanat, amely felszabadulást jelentett.
Dasha és Maxim, most már egy párként és gyermekkel, együtt álltak, és eldöntötték, hogy végleg maguk mögött hagyják a falut.
Marlovna próbált még mindig valamit megtudni róluk, de minden próbálkozása kudarcot vallott.
Dasha nemcsak saját szabadságát nyerte vissza, hanem családjaét is. Élete most már a szeretet és a remény teljessége volt – a hegek, amiket viselt, erejének és túlélési akaratának tanúi voltak.
