– Kristinka, nem hiszem el! Holnap tényleg férjhez megyek? Ez egyszerűen hihetetlen!
– Igen, hihetetlen, – nevetett Christina, miközben válaszolt a barátnőjének.
– Ki mondta még az iskolában, hogy sosem fog férjhez menni? Te, igaz? És most már majdnem az első vagy, aki belevág. Így hat ránk a szerelem.
A két lány megölelték egymást és nevetve, a fiatalságuk, a közelgő öröm és annak érzésével, hogy csak boldogság vár rájuk, mintha a Föld bolygója lenne, együtt nevetgéltek.
A barátnő az esemény előtti napon érkezett Eleonorához.
A két lány már iskolás koruk óta elválaszthatatlanok voltak, és mindig szoros kapcsolatban álltak egymással. Most pedig, amikor a nagy esemény utolsó simításai zajlottak, Christina természetesen segíteni akart.
A menyasszonyi ruha, amelyet most hoztak a szalonból, ahol a testalkatához igazították Eleonorát, varázslatosan gyönyörű volt.
Christina irigykedve nézte ezt a szépséget, és nem tudott megállni, hogy egy kicsit irigyelje a barátnőjét.
És volt is miért irigykedni. Eleonora, bár még csak 19 éves volt, egy nagyon szép és érett férfihoz ment hozzá. Ő nem egy fiatal srác volt, akinek nincs munkája, pénze vagy lakása.
Wadim már 35 éves volt, és ez nem volt az első házassága. De Eleonora nem törődött semmivel.
A leendő férje mindenkit emlékeztetett egy külföldi színészre, valahogy úgy, mint James Bond.
Magas, izmos, egyenletes barna napbarnítottsággal és ragyogó fehér mosollyal, Wadim mindenkinél csak csodálatot váltott ki.
És Christina még azt is irigyelhette, hogy barátnője sosem fog olyan esküvőt tartani, mint ez. Olyan ruhát pedig sosem fog viselni. Ő egy egyszerű munkás családból származott.
Eleonora szülei egy sikeres szállodai vállalkozást birtokoltak, amely már évek óta virágzott. Szállodáik és panzióik szinte az egész országban szétszóródtak.
Wadim, Eleonora elmondása szerint, szintén üzletember volt, de sokkal szerényebb, mint a szülei. Most pedig, hogy belépett a gazdag családi birodalomba, sok mindent megszerzett.
De a fiatal nő még csak el sem tudta képzelni, hogy talán tisztán anyagi megfontolásból akarja feleségül venni.
Egyszer beszéltek erről, és Eleonora megsértődött, majd így szólt a barátnőjéhez:
„Ne gondold, hogy nem érdemlem meg, hogy csak úgy, mindenféle hátsó szándék nélkül szeressenek!
Nem vagyok elég szép, okos és jól nevelt? Nem fogom tudni szeretni a férjemet hűségesen és tiszta szívből?“
Christinának más véleménye volt erről. Ő nem mondott semmit, és nem beszélte meg Eleonorával, hogy mi a véleménye a mai világról – arról, hogy sok a csaló, akit nem érdekel, hogy szép vagy okos vagy.
Ami számít, az a pénz. És ha tévedett Wadimról, akkor az jó, de Christina nem akarta barátnőjét rossz véget érni.
Eleonora ismét rápillantott a lenyűgöző menyasszonyi ruhára, és szomorúan elrejtette a szekrényben.
A vőlegény nem láthatja túl korán. És Wadimnak mindjárt jönnie kellett, hogy elintézze az utolsó simításokat.
Amikor az ablakon kinézett, látta, hogy a vőlegény autója a hatalmas vidéki házuk udvarára hajt.
Eleonora alig várta, hogy megölelje és megcsókolja a jövendőbeli férjét. Egész nap hiányzott neki!
– Maradj itt, mindjárt visszajövök – mondta Krisztinának, majd elszaladt.
A lány szárnyakkal szállva száguldott le a lépcsőn, és kiment a hátsó ajtón, amely a kertbe vezetett. Egy meglepetést akart neki készíteni, kiugrani a bokrok mögül, és a nyakába ugrani.
Wadim a kocsiban ült, és telefonált. Eleonora egy hatalmas tuja mögé rejtőzött, így nem láthatta őt.
Hallotta, hogy a vőlegény idegesen beszél, halkan, sietve.
– Ez furcsa – gondolta, miközben figyelte.
– Ne csináld már… Miért beszélsz így? Tudod, hogy mi a helyzet. Már mindent megbeszéltünk. Miért kell ezt újra elővenni? Igen, tudom, hogy nehéz, megértelek.
De mit csináljunk? Nincs más választásunk. Keresgéltünk, de nem találtunk kiutat.
Wadim néhány percig hallgatott, valószínűleg a beszélgetőpartnerét figyelte. Eleonora ott állt, és egy hülye mosollyal az arcán figyelte őt.
Még mindig azt akarta hinni, hogy csak üzleti ügyeket beszélnek meg. De minél több idő telt el, annál inkább tisztázódott számára Wadim szavainak valódi jelentése.
Kezében a telefonnal kiszállt a kocsiból, és a ház sarkához ment, hogy ne láthassa őt senki. Eleonora megugrott, amikor majdnem észrevette!
– Én is szeretlek, Varjanka! És a kis Katjuszkát is szeretem. Egyébként küldj neki egy nagy üdvözletet tőlem, és mondd el neki, hogy apa hamarosan meglátogat titeket. Ti vagytok az én boldogságom.
Az egyetlen. Több nem kell! Várjatok, hamarosan ismét mind együtt leszünk!
Zavartan és sokkolva Eleonora visszarohant a házba. Befutott a szobájába, a karjaiba borult Krisztinának, és sírva fakadt.
– Mi történt, Ele? – kérdezte a barátnője meglepetten. – Valaki megbántott?
De ő nem válaszolt, csak keservesen sírt.
Aztán hirtelen elcsendesedett, megtörölte a könnyeit, és elmondott egy mondatot, ami nemcsak Krisztinát, hanem őt magát is meglepte.
– Semmi, Krisztina. Meglátjuk, kinek az utcáján lesz a buli. Most menj haza. Holnap mindent megtudsz.
Wadim láthatóan aggódott, amikor sírva látta a menyasszonyát.
„Semmi baj, az ilyen dolgok előfordulnak. A menyasszonyok gyakran sírnak a házasság előtt” – próbálta megnyugtatni a menyasszony édesanyja. Ő maga nem tűnt túl aggódónak emiatt.
Este Eleonora bement az apja irodájába, és megkérdezte, hogy milyen körülmények között nem kapna egy fillért sem a férje, ha elválnak.
– Mi a baj, lányom? Kételkedsz? Töröljük el mindent? Már annyi vendég jön, milliókat költöttünk a bulira!
– Semmit sem törlünk. Csak mondd meg, mit ír a házassági szerződés?
– Hát, ahhoz, hogy a férjed a közös vagyon egy részére jogosult legyen, legalább két évet kell együtt élnetek. De már megígértem Wadimnak, hogy segítek neki a közeljövőben.
Az üzlete nem megy jól. Nagy pénzügyi befektetésekre van szüksége. És mondtam neki, hogy az esküvő után újra átbeszéljük a dolgot.
– Értettem, apa. Másra nincs szükségem.
Eleonora meglepetést készített a csalónak.
Lelke nyomorúságban volt, a csalódás fájdalma égette a szívét. De ő apja lánya volt. Senki nem sértheti meg büntetlenül. Senki!
Az esküvő teljes fényében zajlott. A sok vendég vidáman ünnepelt, örültek a fiatal párnak. Milyen szép pár! – hallatszott mindenütt.
A menyasszony furcsán sápadt és szomorú volt. Az egész nap alatt alig beszélt Wadimmal. Ő pedig tanácstalanul állt, hogy mit is gondoljon.
De mindent a feszültségre és a fáradtságra fogott. Végül is, esküvő volt!
És akkor következett a vőlegény meglepetése. Wadim egy meglepetést szervezett az esküvőre, és a kedvenc énekesét hívatta, hogy énekeljen a feleségének.
Táncoltak, miközben a gyönyörű dal szólt.
– Mi van, drágám? Fáradt vagy? Alig ismerlek már. Talán jobb lenne, ha mind elhagynánk és elmenekülnénk?
Eleonora hideg pillantást vetett rá, és csendben maradt.
Akkor a menyasszony meglepetését bejelentették. Wadim felé indult, de Eleonora nem mozdult. Az arcát azonban izgatottság és láz kísérte.
– Mindenki figyeljen a képernyőre! – mondta a bemondó.
Ami ezután a képernyőn látható volt, örökre emlékezetes marad mindazok számára, akik ott voltak!
A képernyőn egymás után jelentek meg Wadim előző családjának meleg, szeretetteljes fényképei. Eleonora az egész éjszakát átmásolta a közösségi hálózatokból.
Egy érzelmes dal szólt. Itt táncolnak Wadim és Varja az esküvői keringőjükön. Itt vannak hárman, a lányukkal a parkban.
Itt a boldog család a tengerparton, körülvéve virágokkal és zölddel. Itt vannak együtt szabadságon.
Egy közeli felvétel következett, amelyen két szerelmes néz egymás szemébe. Szemeikben a szerelem tükröződött…
A képernyő megállt. A zene elhallgatott. Wadim hangja szólt – a kamera által rögzített hangja, amit tegnap helyeztek el a ház körül.
„Én is szeretlek, Varjanka! És a kis Katjuszkát is szeretem. Küldj neki üdvözletet, és mondd el neki, hogy apa hamarosan meglátogat. Ti vagytok az én boldogságom.”
Az egyetlen. Több nem kell! Várjatok, hamarosan ismét mind együtt leszünk!
A képernyő elsötétült. Az étteremben, ahol a több ezer meghívott vendég ült, borzalmas csend honolt.
Eleonora mikrofont vett a kezébe.
– Nincs olyan pénz, ami megérné egy család tönkretételét. Hűséget és szeretetet elárulni és megcsalni.
Semmi sem ér annyit! Térj vissza hozzájuk, Wadim. Most már tényleg ott leszel velük. Az igazi családoddal. És a házasságunkat törlöm!
És én megtalálom a valódi férjemet. Nem valami pótlékot. Nem szükségem semmiféle színjátékra!
