Minden családban vannak titkok – olyan titkok, amelyek lassan szivárognak fel, elrejtve a felszín alatt, míg végül egyszer csak minden elborít. A mi családunkban sem volt ez másképp.
Anka néni mindig is az a „tökéletes” személy volt, aki gondoskodott mindenkiről, aki segített, aki a családi összejöveteleken a legszebbeket mondta, a legkedvesebbeket tette.
Ő volt az, akire mindannyian úgy tekintettünk, mint a család biztos pillérére. Aztán egy napon, egy egyszerű látogatás közben, minden megváltozott.
Az idős nagyanyám egyre gyengébben mozgott, a lelkesedése lassan elhalványult, és az otthona, amely valaha a szeretet és a melegség szigete volt, most szürkévé és rideggé vált.
Azt hittük, Anka néni, aki mindig ott volt, mindent elintézett. Minden reggel és délután ott volt a ház körül, intézkedett, főzött, intézte a papírokat, miközben mi, a távolabbi családtagok, csak ritkán látogattuk meg őt.
Nem is mertük kétségbe vonni, hogy Anka mindent rendben tart, hogy ő a család pillére.
De aztán, egy napon, valami szokatlan történt. Egy vasárnap délután, mikor már mindenki épp az ünnepi asztal körül ült, nagyanya hívott magához. Ahogy beléptem a nappaliba, éreztem, hogy valami nincs rendben.
A levegő sűrű volt, mintha minden egy pillanat alatt megváltozott volna. Az asztalon a szokásos teás csészék, de valami eltűnt a csendben, amit mindannyian megszoktunk.
Leültem mellé, és ő halkan megszólalt. A hangja remegett, de valami más is volt benne – egyfajta feszültség, amit sosem érzékeltem tőle. Kezemet megragadta, és ahogy nézett rám, a szemében egy világos, de fájdalmas bizalom tükröződött.
„Van valami, amit tudnod kell… Anka nem az, akinek mutatja magát.”
A szívem hirtelen a torkomban dobogott. Nem értettem. Anka néni, aki mindig a legnagyobb odaadással gondoskodott róla, most… Miért mondja ezt? Miért érezte úgy, hogy nekem kell tudnom?
A válasz hamarosan elérkezett, és amit nagyanya mondott, mindent megváltoztatott.
„Anka csak akkor van itt, amikor neki kényelmes – amikor mások is jönnek, vagy amikor az örökségről van szó. Valójában nem törődik velem, csak a családi vagyon érdekli.”
A szavaiban egy olyan mélység volt, amit nehezen tudtam elhinni. Hiszen Anka mindig segítőkész volt, mindig ott volt, amikor szükség volt rá. De a dolog nem állt meg itt.
Nagyanya elmondta, hogy Anka néni nem csupán a háztartást irányította, hanem már hosszú ideje egy terve volt: mindent el akart venni tőle – az örökséget, a pénzt, az ingatlant, és még azokat az értékes családi tárgyakat is, amelyek mindannyiunk számára fontosak voltak.
Elmondta, hogy mindig is az örökség körül forgott Anka érdeklődése, és ő volt az, aki a legnagyobb heveskedéssel támogatta a családi vagyont elárverező terveket.
De ami ezután történt, az megdöbbentett. Nagyanya elővett egy iratot, amit addig sosem láttam. „Ezt neked adom. A végakaratom. Az örökség felosztása.”
Ahogy átnyújtotta a dokumentumot, valami megváltozott bennem. Az a papír egyértelműen megmutatta, hogy Anka néni minden lépése mögött egy titkos terv állt: az örökséget saját magának akarta. És most már világossá vált, hogy nagyanya mindent tudott, mindent átlátott.
A házból való távozás után már nem volt kérdés számomra: cselekednem kellett. Az örökség nem kerülhetett Anka kezébe. Tudtam, hogy beszélnem kell vele, hogy véglegesen szembesítem őt. Pár nap múlva hívtam őt, hogy találkozzunk.
A beszélgetés nem indult jól. Amint megemlítettem nagyanyát, Anka néni kitört. „Mi közöd van hozzá? Én vagyok itt, hogy gondoskodjak róla, te ne pofázz bele!” – üvöltötte, a hangja remegett a dühtől.
De amikor megmutattam neki a dokumentumot, amit nagyanya rám bízott, a dühös arca elfehéredett. A tekintete mindent elárult. Tudta, hogy elbukott. A titok napfényre került, és a végeredmény egyértelmű volt: Anka néni nem a szeretetből, hanem a pénzből akarta a családot.
Most, hogy mindent tudtam, már nem volt visszaút. A nagyanya utolsó kívánságát be kell tartanom, és nekem kell megvédenem azt, amit ő annyira fontosnak tartott. Mi történik Anka nénivel?
Mi lesz a családunkkal? Egy dolog biztos: nem hagyom, hogy a titkok tovább árnyékolják a jövőt.
