«Elbocsátottak, mert ‘túl öreg’ voltam – egy hónappal később bosszút álltam a vezérigazgató anyósaként!»

Érdekes

Ludmila Sergejevna, egy tapasztalt és lelkiismeretes könyvelő,

15 év után, amelyet ugyanabban a cégnél töltött, meglepő módon elbocsátják egykori gyakornokától, Elena Petrovnától, aki már a vállalat HR-vezetője.

Elena közli vele, hogy a cég mostantól inkább fiatalabb munkavállalókat részesít előnyben, amit Ludmila hidegzuhanyként él meg.

Elgondolkodva alig hiszi el, hogy valaki, akit ő maga tanított és segített a karrierje elején, most így eltaszítja őt.

Eszébe jutnak azok az idők, amikor Elena rengeteg hibát vétett, és hogyan volt ő mindig türelmes mentor, de mindezek az erőfeszítések most úgy tűnik, elfelejtődtek.

A beszélgetés után Ludmila zavart és csalódott állapotban tér haza.

Lánya, Olya megpróbálja megvigasztalni egy kávézóban, és azt tanácsolja neki, hogy tekintse ezt a kirúgást egy lehetőségnek, hogy végre pihenjen és regenerálódjon.

A beszélgetés során Ludmila megtudja, hogy Olya kapcsolatban áll Andrej Viktorovics Szaveljevvel, a volt cége ügyvezető igazgatójával.

Andrej, aki nagy karizmával és befolyással rendelkezik, végül feleségül kéri Olyát, amit Ludmila meglepődve és meghatódva fogad.

Egy idő után, és több eseményt követően, Ludmilának ajánlatot tesznek, hogy ismét a pénzügyi osztály vezetője legyen a cégnél.

Ez akkor történik, amikor Andrej belső ellenőrzést végez, és súlyos szabálytalanságokat fedez fel a vállalat működésében.

Ludmila elfogadja az ajánlatot, és visszatér a régi cégéhez,

most már egy friss, új szemlélettel és azzal a határozott szándékkal, hogy reformálja a vállalatot, és vezetői pozícióját új, tiszteletteljes megközelítéssel tölti be.

Új szerepében, mint a pénzügyi osztály vezetője, Ludmila gyorsan megmutatja, hogy ő irányítja a dolgokat.

Kihívás elé állítja korábbi kollégáit, mint Elena és Sergey Nikolaevich, és világos, határozott szavakkal beszél velük.

Több átláthatóságot és integritást követel, és arra kéri őket, hogy ismerjék be saját hibáikat.

Ludmila elkötelezi magát amellett, hogy a cég ne csak gazdaságilag, hanem etikai és morális szempontból is a megfelelő irányba haladjon.

Idővel Ludmila rájön, hogy az igazi erő nem a bosszúban vagy a személyes támadásokban rejlik,

hanem abban a képességben, hogy méltósággal és előrelátással lépjünk túl a nehéz helyzeteken, és tanuljunk belőlük.

Az elhatározása, hogy a saját módján végezze el a munkáját, nemcsak a cégben, hanem személyesen is mély fejlődést hoz.

Rájön, hogy a tapasztalat és tudás valódi értéke abban rejlik,

hogy azt mások javára használjuk fel – és hogy az a tisztelet és elismerés, amit egykor megszerzett, nem veszhet el, hanem idővel még inkább megerősödik.

Végül kiderül, hogy Ludmila bölcsessége és magabiztos fellépése révén nemcsak a vállalatot, hanem önmagát is jobb útra vezeti.

Visited 2 times, 1 visit(s) today
Értékelje ezt a cikket