Alig vártam, hogy hazatérjek. A fejemben már megterveztem, hogyan fogom meglepni őt, és mit csinálunk majd együtt este.
De amikor kinyitottam a lakásunk ajtaját, olyan jelenet fogadott, amely örökre megváltoztatta az életemet…
Letettem a bőröndöket a folyosón, és bementem a hálószobába. Amit ott találtam, az volt az utolsó dolog, amire számítottam.
A legnagyobb szívfájdalmat attól az embertől kaptam, akiben a legjobban megbíztam. Éreztem, hogy ebben a pillanatban összeomlik a világom…
A berlini szemináriumom egy egész hétig tartott volna, de sikerült mindent hamarabb befejeznem.
Hiányzott Pali. Elhatároztam, hogy meglepem őt, és két nappal korábban hazamegyek.
Úton hazafelé azon gondolkodtam, hogyan fog reagálni, amikor hirtelen az ajtóban meglát.
Valami különlegeset akartam hozni neki, ezért megálltam a kedvenc pékségénél. Késő délután volt, mire végre hazaértem a lakásunkba.
Nem szóltam előre Pali-nak, mert azt akartam, hogy őszinte meglepetést lássak az arcán. De ahelyett, hogy boldog találkozás lett volna…
Amikor beléptem a lakásba, azonnal furcsa érzés fogott el. A nappaliban egy üveg bor és két borospohár állt az asztalon.
„Hozott valakit vacsorázni?” – gondoltam magamban, miközben próbáltam elhessegetni a kényelmetlen gondolatokat.
A háttérben olyan zene szólt, amit sosem hallgattunk együtt.
Mély levegőt vettem, és elindultam a hálószoba felé. Az ajtó résnyire nyitva volt, és halk beszélgetés hangjai szűrődtek ki. Minden lépéssel egyre gyorsabban vert a szívem.
Ami aztán következett, teljesen ledermesztett. A mi ágyunkon feküdt Pali – Monikával, a legjobb barátnőmmel. Annyira belemerültek egymásba, hogy észre sem vették, amikor beléptem az ajtón.
„Mi történik itt?!“ – kiáltottam, miközben a könnyek azonnal a szemembe szöktek.
Pali rémülten ugrott fel, Monika pedig próbált mentegetőzni. „Nem úgy van, ahogy gondolod!“, „Kérlek, hallgass meg!“ – mondta, de a szavai mintha gúnyosak lettek volna.
Viharos veszekedés tört ki. Pali próbált magyarázkodni, de a szavai épp olyan zűrzavarosak voltak, mint a tekintete.
Monika ott állt mellette, sietve felöltözve, én pedig éreztem, hogy teljesen elveszítem a kontrollt.
„Hogy tehetted ezt? Hogyan tehettétek ezt?!“ – kiáltottam, miközben dühösen feléjük hajítottam a kulcsokat.
Pali próbált megnyugtatni, mondván, „csak egyszeri hiba volt“, „hibáztam“. De számomra ez volt a vége.
A zűrzavar közepette Monika hirtelen olyan dolgokat mondott, amikre sosem számítottam. „Ő nem szeret úgy, mint én!“ – kiáltotta, miközben közvetlenül a szemembe nézett.
Éveken át szerelmes volt belém, de Pali számára csupán eszközként szolgált, hogy közelebb kerülhessen hozzám. Ezek a szavak még jobban megsebeztek.
Hirtelen minden értelmet nyert – az ő folyamatos látogatásai, a túlzott érdeklődése az életem iránt, a furcsa pillantások. Nem tudtam, mit mondjak, így csak elhagytam a lakást, és magukra hagytam őket.
Még azon a napon szakítottam Palival. Monika próbált kapcsolatba lépni velem, de minden elérhetőségemet blokkoltam.
Tudom, hogy az igazság a legfájdalmasabb módon derült ki, de valahol mégis örülök, hogy végre megláttam az igazi arcukat.
