Veronika hónapok óta eladásra szánt nyaralójából tartott hazafelé, mikor egy kis faluban megállt, hogy megnézzen két kislányt, akik a falu szélén egy piramis alakú lekváros üveghegyet építettek.
A kicsit félénkebb, de bájosabb lány, Nastya, egy különleges lekvárt árult, amelyet „varázslatos előrejelzés”-sel hirdettek.
A nagyobbik, biztos kezű lány, aki inkább beszédes típus volt, elmondta, hogy a lekvárokat a nagyapjuk, egy titokzatos erdész készíti, aki az erdő mélyén gyűjt mindenféle bogyót.
Az igazán különleges dolog viszont az volt, hogy a lekvárokban elrejtett üzeneteket a nagyapa álmodja minden reggel – előrejelzéseket, amelyek segíthetnek az embereknek.
Veronika, akit már régóta rágott a kíváncsiság, hogy mi rejlik az üvegekben, vásárolt egyet, és a kórházba vitte beteg anyósának, akinek mindentől függetlenül a legnagyobb szüksége volt egy kis vidámságra.
Az orvos, miközben a lekváros üveget kezébe vette, váratlanul felfedezte, hogy valami el van rejtve alatta. Egy fénykép! Egy fiú, akit megkötöztek, és aki éppen a nagyapa erdei kunyhója előtt áll.
Az orvos megdöbbenve nézte, és rögtön szólt Veronikának, hogy vegye fel a kapcsolatot a rendőrséggel. A fénykép ugyanis a múlt heti gyermekrablás egyik áldozatát ábrázolta.
Veronika hamarosan megtudta a hírekből, hogy a képen szereplő fiú nem más, mint egy ismert üzletember fia, és hogy valószínűleg a nagyapa próbált titokban segítséget nyújtani a szülőknek.
Mikor Veronika találkozott férjével, aki szintén felismerte a gyermeket, egyértelművé vált, hogy a nagyapa talán már akkor tudott a gyerek elrablásáról, amikor a lekvárt készítette.
Azonnal a rendőrséghez akartak fordulni, de Veronika javasolta, hogy először próbáljanak meg elérni egy régi orvosi kapcsolatot, aki egy volt katonai barátot ismert, és talán segíthet az ügyben.
Ezután következett a terv: Veronika és férje, Valéria, aki mindvégig aggódott a fiáért, elindultak egy bonyolult nyomozásba, hogy kiderítsék, hol tarthatják a fiút.
Arsen, egy erős és tapasztalt férfi csatlakozott hozzájuk, hogy segítsen megoldani az ügyet.
Arsen, bár sokkal inkább a kemikális és katonai oldalról volt ismerős, szoros kapcsolatban állt egy olyan orvossal, aki segíthetett a gyerek mentésében.
A nyomok egy erdő közepén álló házhoz vezették őket, ahol Dmitrij, a helyi erdész titokban fényképeket készített a környéken rejtőzködő rablókról.
A férfi hosszú időn át figyelte őket, és mikor megbizonyosodott arról, hogy a rablók valóban a környéken tartózkodnak, segített nekik, hogy kiszabadítsák Kostját.
Éjszaka, mikor elértek a rejtett házhoz, Arsen ügyes mozdulatokkal elaltatta az őröket, és Valéria végre elérte, hogy kiszabadítsa a fiát.
A kisfiú a takaró alatt aludt, és mikor Valéria megpillantotta, szinte nem hitt a szemének. A feszültség a levegőben szikrázott, de sikerült elmenekülniük a helyszínről.
Veronika a férfiak segítségével elvezette az autót, hogy minél hamarabb biztonságba helyezhessék Kostját.
A házban töltött órák után, mikor már az életmentés sikeres volt, a család, akiknek most már a fiuk biztonságban volt, nagy hálával ölelték meg a mentőcsapatot.
Meghívták őket vacsorára, hogy kifejezzék köszönetüket a bátor cselekedetekért.
A történet végén, miután mindenki a legnagyobb megkönnyebbüléssel végre hazatért, Arsen egy váratlan ajánlatot kapott: az üzletember felajánlotta neki, hogy ő lesz a fia védelmezője, amivel egy új életet kezdhetett volna.
Az egész kaland után Veronika és Arsen új fejezetet kezdtek életükben, és bár a múlt eseményei mindörökre megváltoztatták őket, egy biztos volt: a barátság, amit összekovácsoltak, és a család összetartása örökre megmarad.
A nyomozás eredményeként végül sikerült felderíteni és letartóztatni a rablókat, akik végül megkapták a megérdemelt büntetésüket.
Veronika, aki mindvégig bátran kitartott, most már biztos volt benne, hogy bármi történjék is, a családja és a barátai mindig mellettük állnak.
