Maria, az anyósom, egy olyan nő, aki mindig beleütközik mindenbe.
Amikor néhány hónappal ezelőtt «csak egy kicsit» átmenetileg hozzánk költözött, miután felújította a lakását, nem sejtettem, mi vár rám.
Már reggel elkezdett kritizálni mindent: a főzésemet, a takarítást, és még azt is, hogy hogyan nevelem a gyerekeket.
De ami igazán felbosszantott, az volt, hogy a hűtőt és a mosószekrényt is állandóan szemrevételezte!
Mindig volt valami mondanivalója: „Miért nincs vaj?”, „Miért kapszulát használsz mosáshoz, nem jobb porral?” Eleinte próbáltam figyelmen kívül hagyni, de egyre pimaszabb lett.
Egy nap, amikor különösen idegesítő megjegyzést tett a „nem elég jól tisztító mosóporomról”, elhatároztam, hogy ideje véget vetni ennek.
Tudtam, hogy Maria biztosan nem tud ellenállni, hogy belepillantson a kosárba, így egy kis meglepetést készítettem neki…
A kosárba néhány ruhát dobtam, amelyek úgy tűntek, mintha valamit rejtenének. A hűtőbe pedig egy titokzatos csomagot tettem, alufóliába csomagolva, rajta a «Ne érj hozzá!» felirattal.
Bíztam benne, hogy anyósom nem tud majd ellenállni, és nem tévedtem.
A titokzatos csomag és a családi vihar
Este észrevettem, hogy az alufólia kibontva, a csomag tartalma… eltűnt! Csak üres tér volt benne, és egy kis cetli: „Megérte kockáztatni?”
Maria azonban nem úgy reagált, ahogy vártam – egyszerűen bezárkózott a szobájába, és nem szólt egy szót sem.
Másnap, amikor a férjem, Pál, hazaért a munkából, azonnal vádaskodó pillantást vetett rám. „Mit csináltál? Anya ideges, azt mondja, hogy talált valamit, ami nagyon nem volt helyénvaló!”
Kezdődött a szócsata, és hamarosan kibontakozott egy nagy veszekedés, amiben Maria… előhozta a kosárból a dokumentumokat.
„Csak biztos akartam lenni benne, hogy jól van elrakva!” – próbálta védekezni. Kiderült, hogy a papírok között régi fényképek voltak a volt barátomról.
Ez pedig egy olyan beszélgetést indított el, amiben Pál már nem bírt tovább részt venni.
A kontroll vége – de milyen áron?
Mindez végül váratlanul zárult. Másnap Maria elköltözött a házunkból.
Azonban egy levelet hagyott hátra, amiben azt írta, hogy a kíváncsisága a gondoskodásából fakadt, mert úgy érezte, hogy „valamit titkolok előle”.
Megbántam-e ezt az egész leckét? Kicsit igen. De legalább visszanyertem a nyugalmamat és a magánéletemet.
