Már évek óta élvezte, hogy minden körülötte forog. Én főztem, mostam, gondoskodtam a házról és a gyerekekről.
Ő eljárt edzőterembe, partizott a barátaival, míg engem hagyott egy listával, amit meg kellett csinálnom. Azt hittem, hogy egy kapcsolatban néha az egyik fél többet ad, és hogy ez teljesen normális.
De egy este, miután hazajöttem a munkából, valami olyan dolog hangzott el, ami teljesen lesújtott.
„Elhanyagoltad magad, Agáta. Már nem is nézel magadra a tükörben.
És én nem akarok együtt lenni egy nővel, aki úgy néz ki, mint egy megunt holmi” – mondta hideg nyugalommal, miközben összeszedte a cuccait.
Néhány pillanattal később hozzátette, hogy elmegy 25 éves Paulinához, akit a munkahelyén ismert meg.
Nem emlékszem, mit válaszoltam. Talán valami ordítást, talán sírást. Marek kiviharzott, csapva az ajtót, én pedig ott maradtam, a csöndben, amit azóta gyűlölök.
Az első hetekben, mintha ködben jártam volna. Minden egyes pillantás a tükörben visszhangozta a szavait: „Elhanyagoltad magad.” Az echo a fejemben.
Próbáltam megérteni, hol hibáztam, de végül rájöttem egy dologra: Marek már régóta keresett egy kifogást, hogy elhagyhasson. Paulina csak ürügy volt.
De ahelyett, hogy feladtam volna, úgy döntöttem, hogy cselekszem. Kezdetben tisztán a dacból. Beiratkoztam egy fitneszterembe, új diétát kezdtem, vettem pár új ruhát.
Abbahagytam a sírást a nászfotóink előtt. Inkább a gyerekekre és a munkámra koncentráltam. Lassan kezdtem visszanyerni az irányítást az életem felett.
Váratlan találkozás
Három hónap eltelt. Egy meleg, nyári délután találkoztam Marekkel a városban.
Épp egy barátnőmmel sétáltam, nevetve egy viccen, amikor hirtelen megpillantottam a tekintetét. Megállt, mintha nem tudta volna elhinni, hogy ő az.
„Agáta?” – kérdezte hitetlenkedve. „Nem ismertelek fel. Másképp nézel ki.” Biztos voltam benne, hogy az új hajamra és a formásabb alakra gondolt, de nem mutattam ki, mennyire örültem a szavainak.
Ekkor tudtam meg, hogy a kapcsolata Paulinával nem volt olyan mesés, mint ahogyan ő elképzelte.
A fiatal lány egy elkényeztetett álmodozó volt, aki inkább az Instagrammal foglalkozott, mintsem a közös életükkel.
Marek próbálkozott beszélgetni, de én csak mosolyogtam és búcsút intettem neki, ott hagyva őt egy sóvárgó ürességgel.
A sors fintora
Néhány hét múlva értesültem róla, hogy Marek visszaköltözött a régi egyetemi lakásába, és munkát keresett.
Paulina külföldre ment, ő pedig egyedül maradt. Ironikusan arra gondoltam, hogy most ő is érezheti, milyen az, amikor valakit „megunt holminak” néznek.
A sors úgy rendezte, hogy ami tönkre akart tenni, az végül erősebbé tett. Nem kellett bosszút állnom, nem próbáltam neki bármit is bebizonyítani.
Az életem saját ritmusban kezdett haladni, és büszke voltam rá, hogy ott tartok, ahol most.
