Húsz éven keresztül folyamatosan segítettem egy idős hölgynek, aki egyedül élt.
Megjavítottam a kisebb hibákat a házában, bevásároltam neki, és gondoskodtam arról, hogy soha ne érezze magát elhagyatottnak.
Semmit sem vártam cserébe, de a sorsnak volt egy saját terve velem…
Egy nap, mikor kopogtam az ajtaján, nem sejtettem, hogy az életem 180 fokos fordulatot fog venni. Amit felfedeztem a kis házában, örökre megváltoztatta a világomat…
A szomszédsági segítség, ami hagyománnyá vált
Mindez teljesen ártatlanul kezdődött. Az idős hölgy, Jadzia néni a szomszédságomban lakott, amióta csak az eszemet tudom.
Özvegy volt, gyermeke nem született, és a kis háza is alig állt a lábán. Egy napon megkért, hogy segítsek neki a csöpögő csapnál, és innen indult minden.
Hetente többször is betértem, hogy valamit megjavítsak. Máskor azt kérte, hogy hozzak neki néhány dolgot a piacról, mert az egészsége már nem volt a régi.
Idővel ezek a látogatások szinte rituálévá váltak. Mindig készített egy csésze teát, és mesélt a fiatalkoráról. Én pedig, bár rengeteg dolgom volt, mindig szakítottam rá időt.
A szomszédsági pletykák és félreértések
De az emberek kezdtek beszélni. „Miért mész oda hozzá?” – kérdezgették a barátaim. „Biztos örökölni akarsz valamit!” – mondta egyszer gúnyosan a szemben lakó Grażyna néni.
Nem akartam elhinni, hogy valaki tényleg ezt gondolja rólam.
„Jadzia néni egyedül van, nincs senkije. Valakinek segítenie kell rajta” – válaszoltam.
De a pletykák egyre csak nőttek. Még a feleségemhez is eljutottak, aki először csak nevetett rajta, de később egyre többet kezdett kérdezni: „Lehet, hogy tényleg tudsz valamit, amiről én nem tudok?”
A szerencsétlen látogatás
Egy napon, amikor kopogtam Jadzia néni ajtaján, nem válaszolt. Ez furcsa volt, mert mindig várt rám.
Az ablakon belesve láttam, hogy mozdulatlanul ül a fotelében. A szívem a torkomban dobogott. Berohantam a házba – sápadt volt, alig lélegzett.
Azonnal hívtam a mentőket, és elvittem a kórházba. Mielőtt elvitték volna a vizsgálatokra, megkért, hogy menjek vissza a házába, és nyissak ki egy fiókot a komódban.
A titokzatos boríték
Megtettem, amit kért, bár furcsa érzés volt. A fiókban találtam egy borítékot, amin az én nevem szerepelt, és néhány dokumentumot.
Az első oldalon az állt: „VÉGRANAKOZAT”. Fogalmam sem volt, mit gondoljak erről.
Néhány nap múlva Jadzia néni elhunyt. Az temetés egyszerű volt, de sok szomszéd eljött, hogy búcsút vegyen tőle. Ekkor tudtam meg, mi rejlik igazán a titokzatos borítékban.
Az igazság, ami mindent megváltoztatott
Kiderült, hogy az összes év alatt Jadzia néni úgy döntött, hogy nekem adja a házát.
De ez még nem minden – a padlástérben találtam egy dokumentumokat tartalmazó mappát és élete megtakarításait, amikről senki sem tudott.
Jadzia néni valamikor egy kis boltot üzemeltetett, ami jól ment az 1980-as években. Az évek során jelentős megtakarítást halmozott fel, de sosem dicsekedett vele.
Mindenét nekem hagyta – annak a férfinak, aki sosem várt érte cserébe semmit.
