Egész nap, egy panelházban, a szomszédok egyfolytában egy csecsemő sírását hallották, ami egyre inkább aggodalomra adott okot.
Még inkább megdöbbentette őket, hogy az elmúlt néhány napban senki nem látta a gyermek édesanyját.
Amikor elérkezett a este, és a sírás továbbra is hallatszott, az egyik aggódó szomszéd úgy döntött, hogy utánajár a dolognak, de senki nem nyitotta ki az ajtót.
Rémülten a helyzet súlyosságától, azonnal a rendőrséget hívta. Nem sokkal később, a megadott címre rendőri járőr érkezett.
Több sikertelen próbálkozás után, mikor végre kinyílt az ajtó, a küszöbön megjelent az apa, aki kezében tartotta síró kisfiát. Az apának sápadt, kimerült arca mély hatást tett a rendőrökre.
A rendőrök beléptek a lakásba, hogy tisztázzák a gyermek szüntelen sírásának okát.
Az apa azonnal bocsánatot kért amiatt, hogy nem nyitott ajtót rögtön, mivel a folyamatos sírás miatt annyira elzsibbadt a hallása, hogy nem hallotta a kopogtatást.
A beszélgetés során az apa elmagyarázta, hogy a kisfiú nehezen viseli a fogzást. Minden szülő jól tudja, milyen fájdalmas és kimerítő ez mind a gyermek, mind az őt gondozó felnőttek számára.
A rendőrnő, aki maga is két gyermek édesanyja volt, teljes mértékben megértette a férfi helyzetét. Felajánlotta, hogy egy pillanatra kézbe veszi a gyermeket, így lehetőséget adva az apának egy kis pihenésre.
Az apa, aki megkönnyebbült, miután átadta a gyermekét, leült a kanapéra, és megosztotta történetét. Elmondta, hogy tegnap óta a fia nagyon nyugtalan, és folyamatos figyelmet igényel.
A kisfiúnak szüntelenül az apja karjaiban kell lennie, miközben neki egyedül kell megküzdenie a helyzettel, mivel felesége tragikus körülmények között elhunyt.
Korábban a nővére segített neki, de nemrégiben ő is kénytelen volt elutazni.
Kiderült, hogy a szomszédok tévesen azt gondolták, hogy a férfi nővére a gyermek édesanyja, és az ő eltűnése, valamint a csecsemő folyamatos sírása zavarta meg őket.
A férfi mindent megtett, hogy a szomszédok minél kevesebb kellemetlenséget érezzenek a helyzetből.
Minden lehetséges módszert kipróbált, hogy megnyugtassa a fiát: altatódalt játszott, finoman masszírozta a kisfiú ínyét, még naponta többször is megfürdette, mert úgy tudta, hogy a víz megnyugtatja.
Próbálkozott különböző technikákkal, hogy enyhítse a gyermeke fájdalmát, de semmi nem hozott enyhülést.
A hatalmas fáradtság és stressz ellenére is megőrizte türelmét, és minden erejével azon dolgozott, hogy megkönnyítse a fiának a szenvedését.
A rendőrök, akik figyelemmel kísérték a fiatal apa erőfeszítéseit és eltökéltségét, nem tudták eltitkolni a tiszteletet és együttérzést, amit iránta éreztek.
Rövid ideig tartózkodtak a házban, de már most is érezték a helyzet kényelmetlenségét, miközben az apa már egy teljes napja küzdött vele.
Miután véget ért a látogatás, és a jelentés elkészült, a rendőrök elhagyták a lakást, magára hagyva az apát a problémájával.
