Zsófi mindig is úgy gondolta, hogy a család az, ami igazán számít. Édesapja halála után ő vette át a feladatot, hogy segítsen édesanyjának a háztartás vezetésében.
Két idősebb nővére, Ágnes és Beáta mintha elfelejtették volna ezt. Ők a luxus világában éltek – házaik ragyogtak a márványtól, számláikon pedig több százezer forintos összegek virítottak.
De minden szombaton, mint valami óramű, megjelentek a családi ház küszöbén.
„Zsófi, csináld ezt, csináld azt,” hallotta ő folyamatosan. Édesanyja, bár kimerült volt, örült, hogy a lányai látogatják, és mindent megtett, hogy vendégül lássa őket.
Zsófi azonban egyre inkább érezte, hogy valami nem stimmel. Nem szeretetteljes látogatások voltak, inkább kényelmes lehetőség a ingyen ebédre.
A konfliktus fokozódik
Egy szombaton Zsófi hazatért a munkahelyéről, fáradtan, egy egész hét után. A konyhában édesanyját találta, aki, bár fájt a háta, éppen a tésztát gyúrta a pörkölthöz.
Ágnes és Beáta a konyhaasztalnál ültek, kávéztak és a drága telefonjaikat bámulták.
– Legalább segíthetnétek – mondta Zsófi, nem titkolva a dühét.
– Mi csak pihenni jöttünk, nem dolgozni – válaszolta Beáta egy olyan mosollyal, ami csak még inkább felingerelte Zsófit.
Zsófi elérte a tűréshatárt. Úgy döntött, hogy elmondja a véleményét.
– Ha megengedhetitek magatoknak a luxust, talán megengedhetitek magatoknak egy éttermet is. Anyának elege van a robotolásból!
Szavai olyanok voltak, mint egy súlyos felhő, amely ott lebegett a levegőben. Ágnes felállt, letette a kávét, és rávágta:
– Nincs jogod minket megítélni. Ugyanolyan jogunk van ide jönni, mint neked!
A valóság felfedése
Aznap a veszekedés nyílt konfliktussá fajult. Zsófi dühös volt a nővéreire, de meglepte, hogy édesanyja próbálta őket védeni.
Nem hagyta nyugodni a dolog, ezért néhány nap múlva úgy döntött, hogy átbogarássza apja régi iratait. És ekkor felfedezett valamit, ami mindent megváltoztatott.
Kiderült, hogy apja a családi házat kizárólag Zsófinak hagyta.
Ágnes és Beáta, a saját gazdagságukkal, még egy forintot sem tettek hozzá a ház fenntartásához. Ezzel szemben Zsófi évek óta fizette a számlákat és gondoskodott mindenről.
A következő látogatáskor már nem bírta tovább:
– Ennek vége! Nem lesz több ingyen ebéd. Ez a ház az én nevemen van.
Ha ide szeretnétek járni, kezdjetek el hozzájárulni, vagy jöjjetek igazi családként, nem pedig élősködőként!
A nővérei megdöbbentek. Az egymásra mutogatás csendbe fordult. Beáta végül megszólalt:
– Nem tudtuk… Azt hittük, hogy anya szüksége van ránk.
Aznap valami megváltozott. Ágnes és Beáta gyakrabban kezdték el meghívni édesanyjukat magukhoz, és a Zsófi házában tett látogatásaik is más irányt vettek.
Kevesebb volt az elvárás, több lett a szeretet és a meghittség.
