Váratlan látogatás
Egy nyugodt, lustálkodó hétvégén csörrent meg a telefon. A vonal másik végén a rokonaink voltak, akik lelkesen bejelentették, hogy úton vannak hozzánk.
Talán nem lett volna olyan meglepő, ha nem évek óta nem találkoztunk volna, és most hirtelen jöttek, mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül.
Mindenki ismeri azt a családi típust – kedvesek, de valahogy mindig egy kicsit… tolakodóak? Mielőtt bármit is mondhattam volna, már ott is álltak a küszöbön.
Kinyitottam az ajtót, és mosolygós arcokat láttam, kezükben hatalmas, színes csomagokkal.
„Hozzunk nektek egy kis ajándékot!” – kiáltotta lelkesen Halina néni, belépve a házba, mintha csak a saját konyhája lenne.
Üdvözöltük őket szívélyesen, bár nem tudtam megállni, hogy ne érezzem: valami több rejlik a mosolyok mögött.
Az ajándékok, amik mindent megváltoztattak
Az ajándékok kibontása kezdetben kedves gesztusnak tűnt – legalábbis első pillantásra. Az asztalra kerültek különféle finomságok, szép edények, sőt még drága bor is.
„Biztosan tetszeni fog nektek!” – mondta János bácsi, miközben újabb ajándékokat adogatott. De egy idő után valami furcsa párbeszéd kezdődött.
– „Talán most rakjuk mindet az asztalra?” – javasolta Halina. – „De hát még nem is ebédidő van…” – válaszoltam bizonytalanul.
– „Ó, mindegy! Végül is különleges alkalom, és az ajándékokat pont arra találták ki, hogy használjuk őket!” – ragaszkodott a néni.
Amikor a férjemre pillantottam, tudtam, hogy ő is ugyanúgy érzi – valami nem stimmel. Ami egy kedves látogatásnak indult, kezdett egyre inkább egy ellenőrző akcióvá válni.
Mielőtt bármit mondhattam volna, a rokonok saját maguk kezdték el kibontani a csomagokat.
A feszültség növekszik
Minden egyes ajándék, ami az asztalra került, csak tovább növelte a zűrzavart. Egyre inkább úgy tűnt, hogy a látogatásnak volt valami más célja is – nem csupán udvariassági gesztus.
Halina és János titokzatos mosollyal néztek egymásra, mintha vártak volna valamire, ami hamarosan megtörténik.
A légkör annyira feszült lett, hogy egyre kényelmetlenebbül éreztük magunkat a saját otthonunkban.
Végül János bácsi felemelte a poharát, és, anélkül, hogy bárki is felkérte volna, bort kezdett tölteni. „Na, egészségetekre! Végre meg kell tanulni élvezni az életet!” – kiáltott, mintha minden rendben lenne.
Mi pedig csak egymásra néztünk, és próbáltuk felfogni, hogy valamit biztosan elszalasztottunk.
A titok lelepleződik
Ekkor Halina néni, egyenesen a szemembe nézve, így szólt: „Hallottam, hogy új lakást szeretnétek venni.
Arra gondoltunk, hogy ezek az ajándékok segíthetnek nektek, hogy kicsit lazábban álljatok hozzá a fontos döntésekhez…” Meglepetten pillantottam a férjemre.
Hogy mi? Honnan tudták a terveinket? Elkezdtem gyanakodni, hogy ez az egész látogatás nem volt olyan ártatlan, mint amilyennek tűnt.
A néni folytatta: „Tudjátok, János és én mostanában arról beszélgettünk, hogy jó lenne, ha lenne a családban egy lakás, amit ki tudnánk adni.
Talán elgondolkodhatnátok rajta, hogy eladjátok a tiéteket, és mi segíthetünk nektek a vásárlásban!”
Teljesen ledöbbentünk. Az ajándékok? A segítség? Hirtelen egy nagyobb terv részeivé váltak.
A rokonok nemcsak egy kedves látogatásra jöttek, hanem titokban meg akartak győzni minket arról, hogy adjuk el nekik a lakásunkat, ami tökéletes helyen volt.
