A modern fiatalokat gyakran hasonlítják elődeikhez, különösen az iskolás évek tekintetében.
Sokszor úgy gondolják, hogy a szovjet diákok a 70-es években igazi példaképek voltak, akik mind viselkedésükkel, mind megjelenésükkel elnyerték a felnőttek tiszteletét.
De ha alaposabban megnézzük az akkori fényképeket és visszagondolunk azokra az időkre, egy egészen más képet kapunk.
Mi is valójában a valóság? Hogyan élték meg a végzős lányok a ballagást, és miként indultak el az iskolás éveik lezárása után a felnőtt élet útján?
A szovjet időszakban minden diák köteles volt viselni ugyanazt az iskolai egyenruhát.
A uniformisok szigorúan előírták a megjelenést, és nem voltak megengedettek semmiféle kísérletezés vagy egyéni stílusjegyek.
Azonban idővel a tanulók elkezdtek egyre inkább kifejezni személyiségüket a megjelenésükben, de mindez csak bizonyos keretek között történt.
Az egyetlen, szigorúan betartandó szabály a hosszúság és a megfelelő egyszerűség volt, és természetesen a sminkmentes, természetes megjelenés.
A ballagás mindig is egy különleges esemény volt, amelyre hónapokkal korábban elkezdtek készülni.
Ez nem csupán egy iskolai rendezvény volt, hanem egy életre szóló élmény, amely mindent elmondott a tanulók és tanáraik közötti kapcsolatokról.
Az iskolai ünnepségre a család minden tagja eljött, hogy tanúja legyen a diákok boldog pillanatainak.
Az akkori fiatalok még gyermekek voltak, nem rendelkeztek a mai fiatalok által élvezett szabadsággal és lehetőségekkel, de mindent megtettek, hogy az utolsó iskolai napjuk különleges és emlékezetes legyen.
Fontos megemlíteni, hogy a diákok közötti tanár-diák kapcsolat sokkal személyesebb volt, mint manapság.
Az osztályfőnök nemcsak oktatójuk, hanem egy segítőkész mentoruk is volt, aki szoros kapcsolatot ápolt a diákokkal, gyakran évekig támogatta őket, segítve megoldani a különböző élethelyzeteket.
Így nem meglepő, hogy a ballagás napján sok diák könnyekkel a szemében búcsúzott el tanáraitól, akikkel gyakran olyan szoros kapcsolat alakult ki, hogy az osztályfőnök szinte családtagként jelent meg számukra.
Ha megnézzük a szovjet korszakból származó fényképeket, azonnal feltűnik, hogy a végzős lányok nem viseltek sminket, és nem készítettek túldíszített frizurákat.
A sokak számára ünnepi események közepette is hűek maradtak a szigorú iskolai előírásokhoz.
A megjelenésük mindig ápolt, tiszta és rendezett volt, de sosem volt céljuk, hogy egyéni stílusukkal kiemelkedjenek a többiek közül.
Az iskolai egyenruha, bár egyszerű, összekapcsolta őket, nemcsak a közösség tagjaiként, hanem olyan fiatalokként, akik hosszú évekig ugyanabban az osztályban tanultak.
Ez egyfajta egységet teremtett, amely lehetővé tette, hogy senki ne próbáljon a másik fölé emelkedni, sem anyagi helyzetével, sem külsőségeivel.
Ezek a diákok nem a külsőségek, hanem az értékek, a barátságok és az évek során szerzett tapasztalatok által építették meg a ballagásuk valódi jelentőségét.
Az egyszerűség és az alázatosság nemcsak a szabályokhoz való alkalmazkodásról szólt, hanem egy olyan kultúráról is, amelyben a közösség és a tisztesség a legfontosabb alapelvek voltak.
