Egy sorsdöntő napon állatok csontjai kezdtek megjelenni az ajtónk előtt. A férjem, George, viccnek tartotta, de amikor a csontok folytatódtak, félelem kezdett eluralkodni rajtam.
Hogy elkapjam a tettest, elhelyeztem egy rejtett kamerát, és amit felfedett, sokkal ijesztőbb volt, mint amit valaha is gondoltam.
Mary vagyok, 34 éves, boldog házasságban élek George-dal, és két csodás gyermekünk van. De amikor új házunkba költöztünk, valami nem stimmelt.
A szomszédok távolságtartóak voltak, a gyerekek pedig úgy tűnt, elkerülik az udvarunkat.
A lányunk, Emma, nem akart aludni az új szobájában, mert azt mondta, hogy suttogásokat hall a falakban, míg a fiunk, Tommy, félt a „rémisztő háztól”.
Egy reggel találtam egy kupac tiszta állatcsontot a teraszunkon. George azt mondta, hogy ez csak gyerekek tréfája, de én biztos voltam benne, hogy valami nem stimmel.
Másnap reggel még több csont jelent meg, ezért úgy döntöttünk, hogy megkérdezzük a szomszédokat, de a legtöbben barátságtalanul reagáltak.
Végül találkoztunk HilTonnal, aki figyelmeztetett minket, hogy a ház baljós.
Az éjszaka folyamán nem tudtam aludni. Emma és Tommy az ágyunkhoz bújtak, és újabb csontkupacot találtunk a kandallóban. Eldöntöttük, hogy megoldjuk ezt az ügyet, és megrendeltük a biztonsági kamerákat.
Amikor megnéztük a felvételeket, felfedeztük, hogy Hilton a csontokat szétszórta a teraszunkon, mert egy állítólagos kincs után sóvárgott a házban.
Hilton letartóztatásra került, és a felesége elmondta, hogy a korábbi ház tulajdonos halála óta a kincsről álmodott.
Amikor végül átkutattuk a pincét, egy ládát találtunk, amely régi családi örökségeket rejtett.
Az este George-dal a teraszon ültünk és néztük a csillagokat. A gyerekek végre békésen aludtak, és én végre otthon éreztem magam.
A ház rejtélyei megoldódtak, és rájöttem, hogy az éjszakai zajok mögött csak egy szomszéd macska állt, amely az ablakunkon keresztül jött be.
Megtanultam, hogy az otthonunk nem a félelem helye, hanem a biztonságos búvóhely.
