A gyors társkereső rendezvény után egy hét telt el, és izgatottan meséltem anyámnak a találkozásomról Robinnal. Amikor megmutattam neki a képét, azonban az arca azonnal megváltozott.
Meglepettség és félelem tükröződött a szemében, majd hangosan felkiáltott: „Ez ő! Hívjátok a rendőrséget!”
Teljesen összezavarodtam. Miért reagál így? Anyám elmondta, hogy Robin az, aki Janettet, az ő régi barátnőjét megcsalta, elrablott tőle mindent, amit csak tudott.
Ahogy hallgattam őt, a korábban meleg és vonzó pillantások, amiket Robintól kaptam, hirtelen gyanúsnak tűntek.
A szívem hevesen vert, ahogy a gondolatok kavargtak a fejemben. Anyám ragaszkodott ahhoz, hogy hívjuk a rendőrséget, de én kértem, hogy adjunk Robinnak egy esélyt.
Aznap este randim volt vele, és talán ez volt az egyetlen lehetőségem, hogy megtudjam, mi az igazság. Így megállapodtunk, hogy a kávézóban találkozunk, ahol a rendőrség figyelni fog.
A következő este idegesen ültem Robin mellett egy barátságos kávézóban. Ő egy kék ingben ült, ami kiemelte a szeme színét, de a hangulatom teljesen megváltozott.
Ahogy beszélt, az ő szavai és kedvessége már nem tűntek olyan hitelesnek. Mindig is vonzódtam az intellektusához, de most minden, amit mondott, gyanúsnak tűnt.
A kávézó ajtaján belépve a rendőrök megjelentek, és Robin pillantása azonnal megváltozott. „Mi a probléma, urak?” kérdezte, miközben az arca sápadni kezdett. Az egyik rendőr előlépett, és közölte, hogy beszélniük kell vele.
Amikor megkérdezték, ismeri-e Janettet, Robin hevesen tagadta. Elmondta, hogy ő sosem találkozott vele, és megmutatta nekem a telefonján a közös fényképét az ikertestvéréről, Adrianról.
Az ikertestvére, aki szintén sötét hajú és hasonló vonású volt, a rendőrség által keresett férfi lehetett. Robin aggodalma egyre nőtt, ahogy elmondta, hogy Adrian nemrégiben eltűnt, és súlyos problémákkal küzdött.
Éreztem, ahogy a pánik és a bűntudat elönti a testemet. „Elnézést, Robin, nem akartam hibázni. Elhittem, hogy te vagy…” – kezdtem, de ő megnyugtatott, hogy megérti a helyzetet.
Anyám ekkor berobban a kávézóba, és aggodalommal nézett körül. Amikor meglátta, hogy Robin ott ül, az arca még sápadtabb lett. „Miért nem fogták el?” – kérdezte. Én próbáltam nyugtatni őt, hogy félreértés történt.
Robin, bár feszülten, nyújtotta a kezét anyám felé, és bemutatkozott. Ahogy anyám nézte a fényképet az ikertestvéréről, egyre világosabbá vált, hogy az egész helyzet bonyolultabb, mint ahogy elsőre tűnt. Az ikrek közötti hasonlóság döbbenetes volt.
A feszültség a levegőben terjengett, és bár mindhármunk szívében ott volt a kétség és a bizonytalanság, Robin bátorítóan mosolygott. „Segíteni akarok, hogy kiderítsük, mi történt” – mondta.
Ahogy távoztunk a kávézóból, éreztem, hogy a zűrzavar ellenére talán valami igazán különleges dolog kezdődhet közöttünk.
De Adrian gondolata, aki még mindig szabadlábon volt, aggasztott, és tudtam, hogy ez a kapcsolat nem lesz zökkenőmentes.
