George hiánya Mariana vállán nehezedik. Minden este magához öleli a férje kedvenc ingét, amelynek ismerős illata megnyugtatja.
Férje halála hatalmas űrt hagyott, de még fájdalmasabb volt mostohalánya, Susan követelése George vagyonára. Amikor Mariana végül engedett, váratlan fordulat következett be: Susan dühös lett, míg Mariana furcsán megnyugtatott.
George elvesztése Mariana számára mély traumát jelentett. 57 évesen 25 boldog évet töltött el férjével. Korábban Susan gyakran látogatta őket, és szeretettel „Anyának” szólította, de George terminális rákdiagnózisa után egyre inkább eltávolodott.
A látogatások hetente havonta, majd végül teljesen megszűntek. Mariana érezte a fájdalmat, amit Susan hiánya és George iránti aggódás okozott.
Egy nap Susan telefonált, és feltette a szívszorító kérdést: „Hány napja van még hátra?” Mariana úgy érezte, mintha összetörne, miközben megpróbálta elmagyarázni, hogy apja nem egy lejárati idejű termék. Susan hangjában a hidegség szembetűnő volt, és világossá vált, hogy prioritásai máshol vannak.
Amikor elérkezett a nap, amikor a kórház értesítette, hogy George békésen elhunyt, Mariana úgy érezte, mintha lebénult volna. A fájdalom elsöprő volt, és megdöbbenésére Susan nem is jött el a temetésre.
Az indoklása az volt, hogy nem tud utazni, mert nemrég szült. Mariana alig hitte el, hogy Susan nem tudta megtenni azt, hogy utoljára tiszteletét tegye apjánál.
Hat hónappal George halála után Susan hirtelen megjelent férjével, Douggal, és egy komoly öltönyös férfival. Üdvözlés nélkül követelte, hogy Mariana írjon alá papírokat George vagyonának átadásához.
Mariana megrökönyödött, és határozottan elutasította. A gondolat, hogy mostohalánya ilyen pimasz legyen, belül felforrósította.
„Nem, azt akarom, hogy azonnal távozzatok!” kiáltotta, miközben düh vonult végig rajta. Susan dühös reakciója olyan hatással volt rá, mintha pofon ütötték volna: „Te nem is az igazi anyám vagy!”
Ezek a szavak mélyen megsebeztek. Mariana úgy érezte, hogy az a lány, akit annyira szeretett, elárulta őt. Heves vita alakult ki, miközben a szomszédok beavatkoztak, hogy kihozzák őket a házból.
Amikor az ajtó becsapódott, Mariana szívét a szomorúság és a düh hulláma öntötte el. Hol maradt az a szeretet, amelyet valaha megosztottak?
A következő napokban nehezen tudott felépülni az eseményekből. Eldöntötte, hogy ad Susan-nak, amit akar, és felkereste az ügyvédjét.
A meglepetés akkor érte, amikor megtudta, hogy George az összes vagyont az ő nevére írta. Az ügyvéd elmondta: „Asszonyom, minden az ön nevében van.” Férje biztosította, hogy gondoskodva legyen.
Amikor Mariana elmondta Susan-nak a híreket, az ő dühének kifejezése leírhatatlan volt. „Ez nem lehet igaz!” kiáltotta.
Mariana látta a zűrzavart és a haragot Susan szemében, és érezte, hogy furcsa béke szállja meg.
A következő hetekben Mariana elhatározta, hogy mindent elad, amit George hátrahagyott, és új otthont vásárol, messze a fájdalmas múlttól.
Új életét élvezte, körbeutazta a világot, új szenvedélyeket fedezett fel. Azonban Susan állandó telefonhívásai és üzenetei nem hagyták nyugodni.
Egy nap telefonhívást kapott egy ügyvédtől, aki Susan képviselte, és találkozót kért. Mariana határozottan elutasította: „Mondd meg Susan-nak, hogy megkapta, amit akart.” „Nincs több mondanivalóm.”
Miután letette a telefont, érezte, hogy a csend az új otthonában körülöleli.
Új kezdetet vállalt, és a szívében tudta, hogy George büszke lenne rá. A fájdalom és a bizonytalanság közepette végre megtalálta a bátorságot, hogy a saját kezébe vegye az életét, és emlékeit George-ra tisztelve keresse a boldogságát.
