Declan hosszú időn keresztül abban a hitben élt, hogy apja vagyona örökké megóvja őt. Élete a luxusról szólt: drága autók, dizájner ruhák és minden olyan kényelem, amire csak vágyhat.
Ám amikor apja váratlanul úgy döntött, hogy többé egy fillért sem ad neki, Declan brutálisan szembesült a valósággal. Glamúros élete darabokra hullott, és egy kaotikus lakásban találta magát, amely a megromlott házasságát idézte fel.
Amikor belépett a valaha otthonosnak tűnő lakásába, a rendetlenség látványa úgy sújtotta, mint egy pofon. A mosatlan edények tornyosultak a mosogatóban, a férje ruhái pedig hanyagul hevertek a kanapén. Declan szíve összeszorult.
Hogyan jutott idáig? „Azt hiszi, nem tudok semmiről,” motyogta, miközben élete romjait nézte. „De én mindent tudok.”
A szeme megakadt egy fényképen, amely őt és Markot ábrázolta boldogabb időkből, az első házassági évfordulójukról. Olyan boldognak és szerelmesnek tűntek. Mark, a bájos mosolyával, mindig különlegesnek érezte őt.
Most azonban ez a vonzalom a csalás eszközévé vált.
Egy nap Emma, a főnöke, meglepte őt egy pár repülőjeggyel egy távoli szigetre, és Declan érezte, hogy itt az ideje menekülni.
„Van egy teljes hónap szabadságod, használd ki. Szükséged van egy kis szünetre,” mondta Emma, és a szavai a fülében visszhangzottak. „Azt akarja, hogy elmenjek,” gondolta, „de talán tényleg mennem kell.”
Miután eldöntötte, hogy mindent maga mögött hagy, gyorsan összepakolta a bőröndjét, és elindult a reptérre. Az izgalom azonban elillant, amikor a járat késlekedett, ami csak tovább fokozta a feszültségét.
Amikor végre a Business Class-ban foglalt helyére ült, egy kis reménysugár gyúlt benne, de azonnal elhalványult egy arrogáns milliárdos, James megjelenésével.
James már az ablak mellett ült, és olyan volt, mint aki azt hiszi, a világ körülötte forog. Az első találkozásuk feszültségteljes volt, amikor James Declan táskáját kritizálta.
Declan türelme elfogyott, és egy impulzív pillanatban véletlenül vizet öntött James drága öltönyére, ami kínos csendet eredményezett, miközben James hirtelen felállt, és a mosdó felé indult.
A repülés után, amelyet hányinger és csalódás jellemzett, Declan a poggyászfelvevőnél állva észlelte, hogy a bőröndje nem érkezett meg. Kimerült és dühös volt, amikor a hosszú taxiváró sorban ismét találkozott James-szel, aki megint megelőzte őt.
Feszültségük ismét felszínre tört, amikor Declan ragaszkodott ahhoz, hogy ő legyen az első, de végül kénytelenek voltak együtt beülni egy taxiba.
A járat alatt Declan a stresszel és a hányingerekkel küzdött, ami végül egy újabb balszerencséhez vezetett: Jamesre hányt.
Az autóban a csend szinte elviselhetetlenné vált, Declan szégyene pedig szorongatóan nehezedett rá. Amikor megérkeztek a szállodához, Declan rádöbbent, hogy nincs pénze, mert a poggyásza elveszett.
James, aki úgy tűnt, éles szemmel figyelte a helyzetet, kifizette a taxit, és Declant zavarodottan, magára hagyva távozott.
A szállodai szobájában váratlan meglepetés fogadta: egy gyönyörű, mélykék ruha és egy meghívás egy közös vacsorára. James, aki eleinte olyan távolságtartónak tűnt, a vacsora során egészen más oldalát mutatta.
Figyelmesen hallgatta, ahogy Declan mesél, és a kezdeti arroganciája szinte bájos mosollyá szelídült, amikor elkezdtek megosztani egymással életük történeteit.
Az este váratlan felfedezéssé alakult: mindketten megélték a csalódásokat és a veszteségeket.
Ahogy egyre közelebb kerültek egymáshoz, Declan érezte, hogy ez a hónap nem csupán menekülés, hanem egy új kezdet lehetősége, amely tele van reménnyel.
